DrMáriás, a Tudósok – korábban Jugoszláv Tudósok – elnevezésű posztpunk együttes frontembere, a legendás néhai Bada Dada harcostársa, festőművész és jamaicai trombitás festményben elemezte a Magyar Péter-jelenséget.
A drMáriás-féle piktoriális publicisztika új műfaj, az elmúlt közel tíz év terméke, a magyar politikai élet résztvevőit különböző, a világművészet nagy alakjainak „műtermében”, parafrázisaiban ábrázolja, így kötve össze világszintű művészettörténeti szakoktatást a magyar politikai „kultúrával”. Voltak már „Szijjártó Péter Egon Schiele műtermében”, „Tito és Horthy II. Erzsébet és Indira Gandhi társaságában reggelizik Monet műtermében”, „Rákosi Mátyás Jackson Pollock konyhájában énekel”, „Horn Gyula Mimmo Paladino műtermében”, „Gyurcsány Ferenc migránsokat keres Leszbosz szigetén Rousseau műtermében”, „Kövér László szittyakürttel Max Beckmann műtermében” című képei, az újszövetségi gyökerű „Áder János megmossa Áder János lábát különböző Áder Jánosok társaságában” és az ugyancsak a volt köztársasági elnököt tárgyazó „Áder János gyorsan aláír minden törvényt, majd elrohan Zalaszandokánosra, s felfújható bohóchalával megnyeri a horgászversenyt, amikor a vízből váratlanul egy cápának öltözött tanár rátámad Jeff Koons műtermében” pedig egy minisorozat. Nem nélkülözi a finom iróniát a „Vona Gábor hegedül a háztetőn Chagall műtermében”, de az „Orbán Viktor megtekinti a róla mintázott társadalmi igazságosság és egyenlőség szobrát a Városligetben” is felsorakozik mellé. Mint látható, a dadaista címadás fontos eleme drMáriás piktoriális publicisztikájának – drMáriásnak jó írókája van, többek között A balkáni tahó, a Lomtalanítás és a Nem élhetek Milošević nélkül c. könyvek szerzője is –, amelynek már csak azért is régi rajongója e sorok írója, mert a „Baráti találkozó Max Ernst műtermében” c. csoportkép szereplője is vagyok Dosztojevszkij, Bada Dada, Charles Bukowski és Johnny Rotten mellett. Igaz, volt nekünk közös Tilos rádiós műsorunk (Menza Brothers) és drMáriás a Kolorádó Kidben a Švejket idéző rendőrnyomozót is alakított, s mivel színészként nem tudta megtanulni a szövegét, ezért folyton a jegyzeteiből diktált egy őrmesteri beosztású gépírónőnek.
drMáriás képeit tudomásom szerint fidesznyikek is vásárolják – L. Simon vásárlásáról pozitív tudomás van –, mintegy önpusztítóan imádják az olyan című képeket, mint „Kocsis Máté gitárórát ad Oszama bin Ládennek Matisse műtermében”, „Orbán Ráhel Gustav Klimt műtermében Adele Bloch-Bauer helyébe lép”, „Tiborcz István tükörtojásként gitározik Juan Gris műtermében”, vagy „Schmidt Szűz Mária és kisdede, Ungár Péter a NER templomában”, esetleg a „Borkai Zsolt szerelmi bánatban szenved Georg Grosz műtermében”. De nem csak Fidesz-oldali a piktoriális publicisztika tárgya, hiszen ott a „Gyurcsány Ferenc vízipisztollyal gyakorolja a szemkilövetést házi körülmények között a hatalomba való visszatéréséig Francis Picabia műtermében”, amelyen Gyurcsány vízipisztolyával Dobrev Klára szemét célozza, vagy a „Diplomás kommunisták” c. dolgozat, amelyen egy Makszim-géppuska mellett hősi pózban és merészen előreugró állkapoccsal Bill Gates, Soros György, Greta Thunberg és Mark Zuckerberg idéz meg egy szovjet szocreál festményt Orbán azon bon mot-jára reflektálva, miszerint a liberálisok diplomás kommunisták. Orbán maga is többször szerepel, hol Elvisként, hol Supermanként – utóbbit Andy Warhol műtermébe álmodja a művész.
Nem gondolhatta senki, hogy drMáriás nem fog reflektálni a most kialakult helyzetre. Népszerű Facebook-oldalán jelentette meg először újabb munkáját. Íme:
„Magyar Péter rárúgja a magyar rendszerváltások temetőjére az ajtót, és keményen bemutat Polke műtermében” c. művéhez (2024, 100 x 80 cm, akril vásznon) rövid mesketét is mellékelt, amelyet itt megosztunk.
„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis ország, amely hosszú rabsága után végre szabad lett, azonban nemigen tudta eldönteni, hogy azzal mit is kezdjen. Legyen orosz, osztrák, török, amerikai? Vajon mit akar az éhes nép és a testében lakozó sok kukac?
– Magyar legyen! – kiáltott fel ekkor a fiatal, harcos Viktor, ami a népnek nagyon tetszett, gyorsan megválasztotta, megtette a királyának, a régit meg kirúgta.
Viktor eleinte jó király volt, kedveskedett, harcolt, iparkodott, majd ahogy múltak az évek, elfáradt, egyre több gondja lett, hol más királyokkal acsarkodott, hol meg a koronáját a barátai társaságában próbálgatta, s miközben nem figyelt oda, a kukacok jóllaktak, de a nép éhes maradt.
Ekkor egyik tanítványa és hercege gondolt egyet, ott hagyott királyt, várat, mulatságot, mindent, a nép elé lépett, s ezt kiáltotta:
– Azért vagytok éhesek, mert a király mindent eleszik előletek! Ha enni akartok, megsúgom, kit akasszatok!
Szavaira a fél ország összecsődült, meglátta az ifjú hercegben az új harcost, nagy éljenzésbe kezdett, s gyorsan meg akarta választani őt, hogy végre jóllakhasson.
Az ifjú herceg okosan szervezkedett, hatalmas sereget állított a király ellen, de a királynak is nagy volt: ő fent a várban tengernyi ágyúgolyóval, katonával, lent a herceg a néppel és az akasztófával.
Vajon mi lesz? Sikerül-e a királyt a várból kicsalogatni? Elüldözni? Pincébe zárni?
A nép vérszomjas, éhes, kiegyenesített kaszát, kifent kést, s már csak arra vár, hogy a király elébe tévedjen, vagy jelet kapjon, s a várat megrohamozva kirángassa őt onnan. A hangulat egyre forróbb, a nép már nemcsak enni akar, csecsebecsékkel beérni, esetleg inni, vagy valahol lakni, boldogulni, hanem vért akar, és nem is keveset.
Vajon sikerül-e majd a királyt felakasztani? Mert ha nem, akkor nagy lesz a gond, s valaki mást kell majd helyette a nép megnyugtatására felkoncolni.
Ha nem a király lesz az, akkor majd a herceg is megteszi.
Ha pedig csodával határos módon a királyt a trónról mégis sikerül lerángatni, akkor Péter herceg lesz az utódja, az új jóságos király, s kezdődhet minden végre elölről, újra.
A nagy felfordulást a kukacok nézik a legunottabban. Tudják jól, hogy ők így is, úgy is maradnak, s mint mindig, a jövőben is jóllaknak majd. Az arcukat, nevüket a nép úgyse látja, úgyse tudja meg soha.”
– vba –
(Közlés a művész engedélyével.)