Hírcsokrunk szimbóleumokról és ténykérdésekről

2024. április 29. Lapszemle Választás '24 Vélemény

A hétfő reggel híre, hogy a „fradisták” ismét leromboltak egy public art művet a Ferenc téren. A Mandiner néven ismert kormányzati propagandaportál esztétikailag is kritizálja a szobrot – a magyarság szakrális madara, a turul (kerecsensólyom) csap le egy G osztályú Mercedesre, amely az orosz maffiózók kedvelt gépjárműve. (Egy ismerősöm van, aki ilyen autót hajt, kell-e mondanom, ő is orosz, de állítása szerint ő nem maffiózó, hanem műkereskedő.) A szobor ikonográfiájában emlékeztet a Szabadság téren felállított ún. „német megszállási” emlékműre, amelyen egy másik ragadozó madár, a birodalmi sas csap le a szegény kicsi Magyarországunkat szerényen jelképező Gábriel arkangyalra, és minden további bűn ezáltal áttevődik a megszálló hadseregre: a holokausztstréberség a magyar kormányzat és a fegyveres testületek részéről, a „zsidóbútor” igénylése és az ezüst menóra ellopása. A kormányzati hülyegyerek-találkozó lapjában olyan töredékek türemkedtek az olvasói szem elé, mint hogy „így néz ki a magyarságba és a Fradiba egyszerre belerúgó modern műalkotás”, „a provokáción túl úgy tűnik, nem sok értelme volt, viszont lehetett egy jót nácizni”. Baranyi Krisztinát is idézi a pártlap: „Őszintén bíztam abban, hogy most nem azoknak lesz igazuk, akik azt mondták, úgyis jönnek a nácik és tönkreteszik egy művész munkáját… Nekik lett igazuk.” Mindentudóan vonja le a következtetést a pártlap szellemi grémiuma: „a Fradi és a magyarság egyik jelképével maffiázni? Nos, ez lett belőle.”

Valószínűleg a Baranyi–Döme-alkotásra az össztűz rogánikum, központi direktíva: a Mandiner mellett a neonáci–bulvár Origo azzal a címmel jött, hogy „A baloldali polgármester undorító módon hergeli a Fradi-szurkolókat”, és a rendszerváltás előtti Népszabadság pártrovatának vezetője, Bencsik András saját, Demokrata névvel gúnyolt lapjában az jött le: „Nem jó ötlet: Baranyi Krisztina a fradistákat provokálja”.

Ehhez képest a Ferencváros TC azzal provokálja a fradistákat, nem-fradistákat, valójában az egész országlakosságot, hogy a Gazprom lett a klub főszponzora. Mennyi mindent lehetne erre mondani, és ebből milyen kevés tűrné a nyomdafestéket! Ha van a putyinizmusnak cégszintű szimbóluma, akkor az a Gazprom, az orosz energiafegyver Kalasnyikovja, sőt, Sztálin-orgonája, atomtengeralattjárója és légierődje. A Gazprom ejtette ámulatba az ezredforduló új-újbaloldali politikusait, Tony Blairt és Gyurcsányt, Gerhard Schröder német kancellárt annyira, hogy utóbbi, miután a politikában levitézlett, megélhetési okokból IT-tagságot vállalt nevezett orosz energiacégnél. A szilovik orosz szó titkosszolgálati hátterű szervezett bűnözőt és/vagy oligarchát jelent, és ha van Putyinnak vezérszilovikja, márpedig van neki, akkor az Igor Szecsin, a Gazprom jelenlegi elnöke. A pétervári Szecsin az Orosz Föderáció elnökének gyerekkori haverja, formatív éveit a madagaszkári KGB-kirendeltségen töltötte, lehet, hogy táncoló lemúrokat próbált beszervezni orosz hírszerzőknek, majd a Kremlben Putyin kabinetfőnöke lett. A Gazprom élén talán túlzott önállóságra törekedett, ez, ugye, nem szüli a jó vért, fiúgyermeke furcsa körülmények között „öngyilkos” lett, Szecsin pedig az esetleges kilengés után visszaigazodott. A Fradival az a terv, hogy a háború okán kiszabott szankciók miatt az európai futballéletből kiszorult Gazprom az FTC trójai lován visszakuncsoroghat a BL-be.

Az országos sajtó folytatta a Ferencvárosban kialakult helyzeten való okoskodást. A 24.hu cikkének címe: „Tojt a fejünkre, egyből láttuk, hogy ez kampec – így hasadt szét Baranyi Krisztina és az ellenzék szövetsége Ferencvárosban”. „Az elsőre zavarosnak ható történet leegyszerűsítve úgy szól: Baranyi Krisztina annyira összeveszett az ellenzéki politikusokkal, hogy azok hiába állnak vele elvileg azonos politikai térfélen, ma már leváltanák őt” – és ehhez megszerezték Gegesy Ferenc támogatását is, sőt, úgy látszik, hogy Gyurákovics Andrea Fidesz-jelölt is Gegesyben látja a méltó ellenfelet. Gegesy nem tudott ellenállni a háromhónapos DK–MSZP-szeretetáradatnak és -körülrajongásnak; Baranyival szemléletbeli különbségei persze voltak, de most ezt próbálja töréspontnak felstilizálni. „Az, mondjuk, igaz, hogy nem lop” – ismerte el azért a volt SZDSZ-es polgármester az utódjával kapcsolatban. Baranyi válasza erre: „Ez ugyanaz a csapat, amelyik a 2019-es előválasztáson ellenem indult, és akik az első perctől kezdve mást akartak polgármesternek. Az előválasztást megnyertem 72-28 arányban, és ezt a vereséget nem tudták elviselni. Folyamatos konfliktusban voltunk, már az első nap azzal a tudattal jöttem be a hivatalba, hogy emiatt ez egy nagyon nehéz ciklus lesz. A konfliktus alapja az, hogy ők 30 éves pártpolitikai reflexek alapján döntenének az ügyekben, én pedig nem. Egy példát hadd említsek: ezek a képviselők lezsírozták egymással, hogy az MSZP–DK-frakció titkárát tegyék meg az egyik cégünk élére – az állásra jelentkező alkalmas, tapasztalt szakember helyett –, aki aztán a tudtom nélkül alkalmazta a bitcoin-bányászattal lebukó erzsébetvárosi DK-s képviselőt.” A 24.hu újságírója szerint „a kormánypártnak nincs átütő fővárosi üzenete, kampánya is alig, Ferencvárosban pedig a csekély ismertségű Gyurákovics Andreát indítják a polgármesteri székéért”. 2019-ben Baranyi nemcsak az elő-, hanem az igazi választást is nagy előnnyel nyerte. A szocialista Torzsa Sándor viszont így nyilatkozott a polgármesterről: „Nekem három nap elég volt, amikor csalódottan láttam, hogy ez nem fog működni, ez bizony kampec. Megnyertük a választást, és utána szinte egyből kiderült, hogy milyen ő. Ez alkati dolog, egyszerűen nem csapatjátékos, Baranyi az elejétől tojt a fejünkre, az egész ferencvárosi ellenzékre.” Baranyi nem titkolja, hogy a szocialistákat a mai napig a kerületi parkolási mutyi egyik szereplőjének tekinti, és bár a sztori kulcsfigurájának tartott MSZP-s Pál Tibor már nem tagja a testületnek, a polgármester még mindig őt tartja a kerületi baloldal karmesterének.

A 24.hu számba veszi a töréspontokat: „a Pinceszínház igazgatói posztjára mást gondolt alkalmasnak Baranyi és a kultúráért felelős alpolgármester, valamint az ellenzék”. Aztán az úgynevezett „Vágvölgyi-puccs”. „A helyi média ügyében keletkezett az újabb törés a polgármester és az ellenzék közt, amikor a Magyar Narancs volt főszerkesztőjét, Vágvölgyi B. Andrást felmentették főszerkesztői posztjáról, és később a DK-s országgyűlési képviselő, Kálmán Olga férje tűnt fel a kerületben mint a médiacég élére kinézett vezető. A polgármester ekkor is a nyilvánossághoz fordult – ahogy többször, amikor nem volt elégedett az ellenzék döntésével –, és a baloldalra öntötte ezt az ügyet is. Vágvölgyit aztán rehabilitálták a meglehetősen kusza történet végén (…).” Míg a ferencvárosi polgármester „azt szerette volna, hogy a helyi kultúra és média maradjon szabad, addig az ellenzéki képviselők ezekre a posztokra pártkatonákat ültettek volna. „Én meg szakembereket akartam kinevezni” – így Baranyi. De nem értett egyet azzal sem, amikor a képviselők megemelték a saját fizetésüket. Az ellenzéki képviselők közül többen azt mondták, nem tetszett nekik, hogy csak a sajtóból értesültek arról, hogy a 2023-as világbajnokságra felépített atlétikai stadion ügyében Baranyi megállapodott a kormánnyal még a ciklus elején. Erre azt mondta a polgármester: „Miért szavazták meg, ha nekik az úgy nem volt jó?” Azzal pedig Gegesy Ferenc és az ellenzékiek jó része sem ért egyet, hogy az Ecseri úti metrómegálló felszínét kétmilliárd forintból rendezze a kerület. Szerintük ezt épületrehabilitációra kellene fordítani, ami egyébként a kerület dicsősége és szent tehene éppen Gegesy ciklusai óta. Ősbűnnek tartják Baranyi részéről az ellenzékiek azt is, hogy a 2019-es választás előtt a DK-nak ígért alpolgármesteri széket megfúrta. Baranyi viszont határozottan tagadta, hogy így történt volna. „Ha nem úgy szavaztunk, ahogy ő akarta, egyből megráncigált minket a nyilvánosságban. Ezzel rengeteg sebet ejtett” – mondta Jancsó Andrea, a Momentumból nemrég kilépett khelyi képviselő.

A Magyar Hang sem hagyta ki a ferencvárosi csatát, Baranyi azt mondja, „én ismét a Fideszt szeretném legyőzni, Gegesy viszont engem”. A polgármester asszony beszélt a pártvezetésekkel, és az „MSZP-től azt a választ kaptuk, hogy mindenhol a hivatalban lévő polgármester újrázását támogatják, de Ferencvárosban logót ehhez nem tudnak adni a kuriózumszámba menő helyzet miatt”. Egy vezető MSZP-s politikus azt mondta: „Személy szerint semmi bajom Krisztával, de a polgármesteri munka része az is, hogy a mögötte álló többséget egyben tartsa.” A DK–MSZP–Párbeszéd-szövetséget a fővárosban vezető Karácsony Gergely főpolgármester viszont nyíltan kiállt Baranyi mellett, erről egy videóban is biztosította őt, elhatárolódva a Gegesy mögé álló képviselőktől, akik nem mellesleg az ő arcképével kampányoltak. De Gegesy szerint nem lesz gond: a Fidesz a kegyelmi botránytól akkora pofont kapott, hogy nem tud visszatérni Ferencvárosban. „Baranyinak nincs köze korrupcióhoz, de bozótharcos alkat, a hivatalt nem vezeti következetesen. Az ügyek fontosságát eközben úgy ítéli meg, hogy melyik tud a sajtóban lejönni. És neki az a legfontosabb, nem az, amivel a helyieknek segíteni tud. Ez nem helyes. És én itt már elértem valamit. Ezért gondolom, hogy tudok segíteni. Ezért indulok” – szól Gegesy Ferenc hitvallása.

FYI: Gegesy Ferenc 2010-ben úgy maradt alul 6 százalékponttal a fideszes Bácskai Jánossal szemben, hogy az MSZP-s Pál Tibor elvitt majdnem 15 százalékot. 2014-ben pedig Gegesy mindössze egy százalékkal kapott kevesebbet Bácskainál úgy, hogy a most szintén Gegesyt támogató jobbikos Szilágyi Zsolt bő 6 százalékot szerzett. Gegesy leszögezi, hogy távol tartja magát azoktól a „szimbolikus ügyektől”, amelyek az állampárttal szembeni ellenállásról szóltak az elmúlt években. Az Ukrajna és az LMBTQ-közösség melletti szolidaritástól, a Fudan elleni tiltakozástól, a családon belüli erőszak áldozatainak támogatásától, a sajtószabadság védelmétől. Gegesy többek közt azt kérte számon, hogy „ha a 2020–21-es, covid miatti leállás után a munkák gőzerővel elindultak, akkor a ciklus egyetlen épületfelújítása hogyhogy csak 2024 májusában fejeződik be”.

„Baranyi Krisztina saját személyiségének foglya” – ezt állítja Jancsó Andrea a Hír TV-n, „a Momentum pártközpontja tálcán kínálta a fejét Baranyinak”. Eltekintve attól az apró ténytől, hogy a Momentum hívei nemigen nyilatkoznak a Hír TV-nek, a kizárást megelőző kilépés után Jancsó ezt mégis megtette. „A Momentum vállalta, hogy a 2024-es voksoláson nem akadálya, hanem motorja lesz az ellenzéki együttműködésnek – írja legfrissebb közleményében a liberális párt. Hozzáteszik: ezért teljesen egyértelmű, hogy támogatják az elmúlt öt évben jól teljesítő ellenzéki polgármestereket – akkor is, ha azok nem a Momentum közösségének a tagjai. A Momentum szerint ferencvárosi politikusuk, Jancsó Andrea nem segítette ezt az együttműködést, ezért kizárási eljárást indítottak ellene. „Évek óta játszott, teljesen méltatlan és szinten aluli kutyakomédia ez, amelynek most, a választások előtt egyetlen célja van: hűségesküt tenni Baranyi Krisztinának és a fejemet tálcán átnyújtani neki” – így reagált a történtekre a kegyvesztett képviselő. Nem kizárták, kilépett – hangzott el a NER-tévében.

A Magyar Narancs április 25-i száma nagyinterjút közöl Baranyi Krisztina kerületi polgármesterrel, amelyben ő elmondja, hogy a fővárosi listavezetés ügyében nem számított három felkérésre, dilemmát okozott, hogy mi történik a „brandjével”, ha pártlistára kerül, pedig ez az új szabályozás miatt szükséges, ha a fővárosi közgyűlésben tag kíván lenni. Az egyik megkeresésről nem nyilatkozik, ott második lett volna a listán, a Momentum meghívását említi, de nem lehet egyszerre több helyen lenni: a Kutyapárt felkérését fogadta el. Szarkasztikusan megjegyzi: sokan „visszatérően vádolnak összeférhetetlenséggel”, a három párt felkérése mást mutat. A kutyapárti alpolgármesterrel a közös munka volt, ami meggyőzte, és ők már rég túl vannak a viccpárti indulás komolytalanságán. Mást gonndol a politikáról, mint az ellenzék azon kerületi képviselői, akik egységfrontba kovácsolódtak ellene: nála nincs „cserealap”, „szivarfüstös hátsó szobákban egyezkedés”, de Gegesy polgármester-jelöltsége „nagyon meglepte”, hiszen négyéves tanácsadói együttműködésük során „kevés kérdésben volt ellenvéleménye” és „összeveszés nem volt”. „Szó szerint azt mondta (novemberi visszavonulásakor – a szerk.), unokázni és utazgatni szeretne. Kis búcsúbulit is szerveztünk.” Gegesy szemére lobbantja, hogy 2010-ben és 2014-ben is a helyi MSZP és annak erős embere, Pál Tibor buktatta meg Gegesyt, s csodálkozásának ad hangot, hogy ezek után összeáll velük az egykori SZDSZ-es polgi.

Tömbrehabilitáció versus Ecseri út. A Narancs értesülése szerint ez volt a töréspont. A tömbrehab volt Gegesy erőssége, Baranyi azonban már a rendszerváltás utáni bérlakás-privatizáció konceptjét is bírálja, és azt, hogy abban a boldogabb időszakban „nem csak kerületi, hanem jelentős állami, fővárosi, később uniós pénz is jött rá, most pedig lehetőség csak kis lépésekre van, „apránkénti felújítás nincs”. „Tizenöt rossz állapotú házból költöztettünk ki embereket összkomfortos, 21. századi körülmények közé. Ez több mint 300 család.” Konkrét ügy: egy ház, amit átadtak, 1,6 milliárdba került, az Ecseri úti metrólejárat felszíni korszerűsítése pedig 2 milliárd, de azt harmincezren használják naponta, közterületet is kell fejleszteni. Újságírói kérdésre – polgármesteri ciklusa alatt „látványosan kilépett a kerületből” – azt válaszolja, bár számára is kérdés volt ez eleinte, de „ebben a nagyvárosban mindannyian budapestiek vagyunk elsősorban”, komplexebb kérdések is vannak, amelyek nem állnak meg a Vámház körút vagy az Üllői felezővonalánál, jólesett neki a fudanos ügy után egy lakó megjegyzése, miszerint „újra büszke arra, hogy ferencvárosi”. Diákváros, lakhatás, agglomerációs beköltözés lehetősége mint zöldpolitika, a minielnök török barátjának (Adnan Polat) vágóhídi rekonstrukciója mint a rossz példa városrész-rehabilitációra és -finanszírozásra. A Narancs szerkesztőségi keretesben foglalja össze az elmúlt négy és fél évet, a 19-es választáson nagyon győztes polgármestert a háta közepére sem kívánt testülettel, az MSZP–DK Baranyi-ellenes alapérzését, a perpatvarokat, vitákat, egymás minősítését, a polgármester asszony jobb viszonyát az országos pártvezetésekkel (lásd: Momentum, Párbeszéd), mint a helyi alapszervezetekkel. Gegesy történelmi tettei erre az időszakra „felmagasztosultak”, „három hónapig tartó ostrom után beadta a derekát, és igent mondott a Baranyi nélküli összefogásnak”.

Ha már Baranyi Krisztina ellenfeléről és korábbi főtanácsadójáról ennyi szó esik, essen szó a mostani főtanácsadóról, a korábban a Corvinus egyetemről látványosan kiakolbólított Ádám Zoltánról is. Ő nem indul Baranyi ellen, ő csak képviselői helyért küzd lakóhelyén, az Újlipótban (13. kerület), viszont írt egy hosszú cikket az ÉS-ben a múlt héten, A helyzet címen. A címről egykori kollégám, Lovas Zoltán közvetlenül a rendszerváltás utáni kis remeklése jut eszembe ugyanezen a címen; az írás szerinte vitéz jákfai Gömbös Gyula ugyancsak ezzel a felzettel útra bocsátott 1933-as cikkére reflektált. A „győri program atyja” azzal a mottóval indította volna kis írását, hogy „a nemzet hajója kardélen táncol”. És tényleg, a nemzet hajója – országos képzavarverseny-díjas tagmondat! – ezúttal is kardélen táncol, csakúgy, mint harminc vagy kilencven évvel ezelőtt.

– vba –