Szavazás csak késő este várható, de a teljes délelőtti közgyűlést kitöltő éles vitából leszűrhető, hogy a fideszesek kivételével a képviselők meg fogják szavazni mind Karácsony, mind Vitézy javaslatát.
Budapest január végi, szerdai közgyűlése a mini-(majd az erre reflektáló Lázár János nyomán maxi-)Dubaj néven elhíresült ingatlanfejlesztési tervvel kezdte a napirend tárgyalását. Két előterjesztésről van szó. Az elsőt Karácsony Gergely főpolgármester nyújtotta be arról, hogy a főváros cége, a BKM Budapesti Közművek Zrt. éljen elővásárlási jogával, amelyet a Főtáv jogutódjaként szerzett meg. Az elővásárlási jog a főváros számára akkor derült ki, amikor nyilvánosságra került a magyar állam és az egyesült arab emírségekbeli ingatlanfejlesztő magyar leányvállalata, az Eagle Hills Hungary között január 16-án megkötött szerződés szövege.
Bár egyes kormánytényezők megpróbálták úgy feltüntetni, hogy a főváros nem élhet ezzel az elővásárlási joggal, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. hivatalosan kérte a BKM-től, hogy nyilatkozzon, él-e vele. A városnak szerencséje van abból a szempontból, hogy éppen a BKM-nél, az eredménytartalékban rendelkezésre áll az az összeg, ami az elővásárlási jog érvényesítéséhez azonnal szükséges. Az állam ugyanis feltűnően olcsón, kevesebb mint 51 milliárdért adta el a hat telekre, 130 hektárra kiterjedő területet, és ennek csupán a negyedét kell azonnal kifizetnie a vevőnek, az akár az Eagle Hills, akár a BKM. (Ahogy Kiss Ambrus főigazgató elmondta, a BKM-nek azért van pénze, mert el kellett adnia bizonyos vagyontárgyakat a Mol-csoportnak, amikor a kormány elvette a hulladékgyűjtést.)
Az elővásárlási jog érvényesítése persze aligha lesz egyszerű. Az világos, hogy akinek a hat telek közül egyre elővásárlási joga van, annak a többire is, mivel a szerződés egyben, „dologösszességként” adja el a területet. Viszont egy másik cégnek, a Stockon Zrt.-nek is van elővásárlási joga egy másik telekre. Ez a cég nemrég gazdát is cserélt, sajtóhírek szerint NER-közeli vállalkozók közelébe került.
A helyzet jogilag tehát bonyolult, aligha lehet jelenleg biztosra venni, hogy a főváros birtokon belülre kerül a területen. A kérdés az, hogy a jogi eljárás és azzal párhuzamosan a politikai nyomás, a választópolgárok véleményének artikulálása (a Tisza az ülésen tüntetést is ígért az ügyben) meg tudja-e annyira bonyolítani, hosszabbítani a beruházás előkészítő folyamatát, hogy az Eagle Hills vagy a magyar kormány visszalépjen a projekttől.
Egyelőre az Orbán-rendszer eltökéltnek látszik, a fideszes képviselők a közgyűlésben is teljes erejükkel védték a hivatalosan Grand Budapestnek nevezett tervet, Radics Béla (nem a cigányprímás, nem a rockzenész, hanem a fideszes fővárosi képviselő) egy ponton az őrjöngésig jutott. Mindenesetre egyes kormánytagoknak személyes érdekeltségük is lehet a projektben. Vitézy Dávid posztjaiból tudható, a befektető Mohammed Alabbar, az Eagle Hills tulajdonosa és vezetője az Instagramon dicsekedett el azzal, hogy a majdani ingatlanok értékesítésére szolgáló iroda a Divatcsarnokban lesz. Csakhogy a Divatcsarnoknak nemrég még tulajdonosa volt Lázár János, vagyis elképzelhető, az építési és közlekedési miniszter személyes haszonra tett szert a Grand Budapest miatt, amikor úgy értékesítette üzletrészét a luxusáruházban, hogy már tudni lehetett egy fontos bérlőről.
Beszédes az is, hogy Orbán Viktor miniszterelnök éppen akkor utazik hivatalos tárgyalásra az Egyesült Arab Emírségekbe, amikor közéleti vita alakul ki erről a gigaberuházásról.
A közgyűlésen többen utaltak arra is, hogy Szentkirályi Alexandra Fidesz-frakcióvezető férje, Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter is érdekelt a fejlesztésben. Szentkirályi indulatosan olvasta föl férje közleményét, amely – különösebb kifejtés nélkül – tagadta az érdekeltséget. Ám még a közgyűlés alatt megjelent egy kép a miniszterelnök tárgyalásairól az Emirátusokban. A fotón Szalay-Bobrovniczky éppen Mohammed Alabbar, a projekt befektetője mellett áll.
Talán ezekre az érdekeltségekre is utalt Karácsony Gergely a vita végén, amikor a kormány által elfogadott, az ország és a főváros számára előnytelen konstrukciót minősítette:
Ingyen senki nem lehet ennyire hülye.
A főpolgármester néhány napja posztolt Rákosrendező városfejlesztési víziójáról, a Budapest Parkváros koncepcióról, amely a Budapest.hu-n érhető el.
A másik előterjesztést Vitézy Dávid, a klímavédelmi, közlekedési és városfejlesztési bizottság elnöke nyújtotta be. Célja annak rögzítése, hogy a főváros milyen fejlesztést kíván tenni – szemben a kormány és az arab befektető terveivel – ezen a területen. A javaslat szerint a közgyűlés:
- szükségesnek tartja a Szegedi úti felüljáró megépítését, és nem kizárólag a nemzetközi szerződés szerinti „közúti felüljáróként”, hanem ott a 3-as villamosgyűrű kiépítésével új kötöttpályás kapcsolatot teremtve Angyalföld és Zugló között, valamint az e nyomvonalon biztosítandó, főhálózati jelentőségű kerékpáros és gyalogos kapcsolatok létesítésével együtt;
- Budapest városszerkezetével, turisztikai, üzleti és közlekedéspolitikai céljaival, valamint a fővárosi lakosság érdekeivel ellentétesnek tartja, hogy a tervezett repülőtéri vasút a Nyugati pályaudvar helyett Rákosrendezőre közlekedjen;
- a nemzetközi szerződésben konkrétumok nélkül szereplő „vasúti pálya felújítása” körében szükségesnek tartja az érintett szakasznak (Budapest-Nyugati pályaudvar és Rákospalota-Újpest vasútállomás között) az 1994/2021. (XII. 28.) Korm. határozattal elfogadott Budapesti Agglomerációs Vasúti Stratégia szerinti műszaki tartalommal történő fejlesztését, ideértve a szakasz két végponti állomását is;
- rögzíti, hogy az M1 metró (kisföldalatti) meghosszabbítása a fejlesztési területre nem lehetséges a kisföldalatti állomásainak régóta tervezett akadálymentesítése, a hiányzó Hungária körúti állomás kiépítése és az 52 éves járművek cseréje nélkül;
- rögzíti, hogy a fenntarthatóság szempontjait előtérbe helyezve a fejlesztési terület kiszolgálását a fejlesztendő közösségi közlekedésre kívánja alapozni, így a területen belül a parkolóférőhelyek minimalizálását, összességében deklaráltan gyalogos elsőbbségű, forgalomcsillapított városrész kialakítását tartja szükségesnek;
- nélkülözhetetlennek tartja a területen egy városi jelentőségű közpark létesítését legalább 25 hektár nagyságrendben, aktív talajkapcsolattal, valamint a területet elérő lineáris parksávok, zöldfolyosók fejlesztését a belváros és a szomszédos kerületek felől;
- szükségesnek ítéli a Rákos-patak érintett szakaszának revitalizációját, természetközeli állapotra történő helyreállítását a kapcsolódó zöldterületi beavatkozásokkal összefüggésben;
- szükségesnek tartja a főváros egyik legnagyobb látogatóforgalmú, a turizmus és a műszaki értékmegőrzés szempontjából kulcsszerepet játszó intézménye, a Vasúttörténeti Park teljes értékű működésének, vasúti kapcsolatának garantálását.
A vitában – amelyet sokan követtek a helyszínen is – a képviselők többsége megszólalt. Nagyon hamar kialakult a „mindenki a Fidesz ellen” felállás: a kormánypárt fővárosi képviselőin kérték számon a tervezett ügyletet, ők pedig próbálták védeni. Durva, személyeskedésektől sem mentes felszólalások voltak, a politikai kirohanásokat néha szakmai szempontok is színesítették. A maxi-Dubajként elhíresült ingatlanfejlesztés minden aspektusa szóba került, amelyet cikkünk is érint. A fideszesek a végén már azzal próbálták menteni a terület eladását, hogy a szerződés szerint a felek vissza is léphetnek, ha mégsem tartják jónak a megállapodást.
A Magyar Kétfarkú Kutya Párt volt az egyetlen, amely mindössze egyszer szólt hozzá a vitához. Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere az érintett témában is eltért a többiektől. Arra hívta fel ugyanis a figyelmet, hogy az ilyen rozsdazónákban nagyon költséges és hosszadalmas a szennyezett terület megtisztítása az építkezés előtt. Itt ráadásul hatalmas területről van szó. A kormány által megkötött szerződés nem veszteget túl sok szót erre a problémára, leginkább elodázza, mindenesetre nem teszi a beruházó feladatává. Ha valóban a főváros kezére jutnak a telkek, ez a probléma szintén a fejlesztés útjában fog állni.
De miért akarja a főváros megakadályozni, hogy az Eagle Hills kezdje el építeni az új városnegyedet itt?
Arról elég sok szó esett már a sajtóban, hogy a tervezett fejlesztésbe se a főváros, se az érintett 13. és 14. kerület nem szólhatott, nem szólhat bele (bár ennek az ellenkezőjét többször megígérte e kormány, elsősorban Lázár János), sőt a nemzetközi és az adásvételi szerződés gyakorlatilag teljesen kiveszi a projektet a magyar jogrendből, és az Egyesült Arab Emírségek uralkodójára bíz minden szabályozást.
Ugyancsak közismert, hogy a terület egyik részén akár 500, máshol 250 méteres felhőkarcolók is épülhetnek, teljesen átalakítva Budapest városképét.

Arról viszont kevesebbet lehetett olvasni, hogy tartalmilag, mint ingatlanfejlesztés, urbanisztikai program mi a baj a Grand Budapesttel. Persze kevés az információnk, az arabok gyakorlatilag semmit nem árultak még el, eltekintve néhány béna, mesterséges intelligenciával megrajzolt látványtervtől. Az adásvételi szerződésben kikötött paraméterek és az Eagle Hills máshol – elsősorban Belgrádban – épülő projektjeiből azonban lehet következtetni. Maga a tervezett volumen hatalmas, több tízezer, akár 50 ezer lakás húzható fel a 130 hektáros területen. Pusztán emiatt már gondok lehetnek a kivitelezéssel, a magyar építőipari kapacitások bajosan birkóznának meg ekkora feladattal, minimum az árak elszabadulása prognosztizálható, ami felveri majd a lakásárakat. De a szakemberek szerint az ingatlanpiac sem tud felszívni ekkora mennyiségben ilyen típusú lakásokat, hiszen a kaptárszerű, kevés zöldfelületet, még kevesebb valódi városi szövetet, művelődési, rekreációs területet felmutató lakónegyed ma már nem jól értékesíthető, pláne ekkora mennyiségben.
Úgy látszik, és a belgrádi előkép is erre utal, hogy vagy az van, a befektető nagyon nem ismeri a piacot, ahová be akar törni, vagy valójában nem is piaci igényeket akarnak kielégíteni. Magyarán nem olyan vevőkre számítanak elsősorban, akik vagy maguk laknának itt, vagy kiadnák a lakásukat bérlőknek. De akkor milyenekre? A letelepedési kötvényhez némileg hasonló módon egy itteni lakás megvásárlása szabad beutazást biztosít egy ázsiai tulajdonosnak az Európai Unió területére, és akkor neki másodlagos, hogy lakik-e valaki a lakásban.
Budapest terveiben egy kevésbé, lassabban, több ütemben beépülő, több zöldet – a terület északi részén egy városi léptékű parkot is – tartalmazó új városnegyed szerepel. Itt a fejlesztőkkel kötött szerződések értelmében megfizethető bérű lakások is épülnének, tehát a parkváros néven futó elképzelés a lakhatási válságot nem súlyosbítaná, hanem enyhítené. Fontos különbség, hogy a kormány elképzelései elsősorban autós megközelítésben gondolkoznak, a főváros viszont közösségi közlekedésre, kerékpározásra, gyaloglásra építene.
Tevan Imre
Nyitókép: illusztráció a fővárosi parkváros koncepcióból