Sötétség, vagy nagyon este – ferencvárosi kultúrkohó

„Ahogy a napok rövidülnek, úgy érzem, mintha köd borulna rám. Ahogy az éjjelek lehűlnek, mind gyakrabban jut eszembe anyám…” – ez ugrott be az őszről Kibédi Ervinnek, aki igen művelt ember volt, hű Fradi-drukker, nagy melankolikus-komikus, énekes-színész, de verseket nem kellett volna írnia. Nekünk viszont ki kell hozni a legjobbat a ködből és a sötétből is, tehát szórakozni megyünk, vagy megvilágosodni, ahogy szoktuk.

Kalandozások sora – ferencvárosi kultúrkohó

Nappal sétálós idő van. Korzózzon, aki él! Vagy lehet a Boráros téren gördeszkázni, ahogy ezt a 21. Verzió Filmfesztivál nyitófilmjében, a KIX-ben láthattuk a Trafóban a minap. Estefelé pedig moziban, kocsmában vagy templomban ül a rendes ferencvárosi polgár, esetleg turnéra indul, mindegy, csak ne magába roskadva üljön egy képernyő előtt.

Mindenre vigasz – ferencvárosi kultúrkohó

Szellemekről, elköltözött hozzátartozókról, boldog vagy boldogtalan árnyakról szól ez a hétvége. Megemlékezünk, gyertyát gyújtunk, aztán nyakunkba vesszük a kerületet, a várost, hogy a továbbiakban a kultúra oltárán áldozva vígadjunk, sírva.

Lesz maga RUSZT is az enyém – ferencvárosi kultúrkohó

A következő kultúrhét az elkötelezett közösségi, részvételi színházak és más művészetek rajongóinak kedvez Ferencvárosban: kezdődik ugyanis a Ráday Utcai Színházak Találkozója, amit már csak úgy nevezünk: RUSZT. Büszkék lehetünk rá, mert a European Festivals Association (EFA) minősítésének köszönhetően így tökéletesen EU-kompatibilisek vagyunk. Hét helyszín, huszonnégy program nem kevés, de azok se keseredjenek el, akik csak úgy kultúrlődörögnének, vagy kisebb társaságban ülve, állva zenét hallgatnának jó hangosan.