Polgármester asszony és a progresszió bástyája

2024. június 11. Választás '24 Vélemény

Nehéz. Nehéz nem himnikus szocreál ódát zengeni a vasárnap estéről, ráadásul az nekem nagyon énidegen, nem is tudom, hogyan kéne csinálni, pedig olvastam Zelk Zoltánt. Viszont ellenszélben, nehezített pályán ekkorát győzni erős. A ferencvárosi választás nagyon egyértelmű felhatalmazást ad. És akkor a fővárosi és országos fejleményeket nem is említettem. Gyengült a NER. Nem is szólva az új uniós felállásról, mert ott is elmaradt a Fidesz által remélt posztfasiszta áttörés.

Forduljunk ismét a dedukció témasorolásához és eszköztárához! Európa nem lett fasiszta! Igen, van némi jobbra tolódás, de a jobbközép megtartotta centrális pozícióját, és az olasz miniszterelnök, Georgia Meloni nyert ugyan, de nem ő lett a legerősebb. Az általa vezetett ECR pedig megőrzi markáns Putyin-ellenes álláspontját, és a szélről a közép fele húzódik, ami magyar hasonlattal olyan, mint a hajdani Jobbik néppártosodása, amikor érvényes lett rájuk a „Benetton-náci” meghatározás. Németországot nem nyerte meg a szélsőjobboldali AfD (Alternative für Deutschland), a CDU a legerősebb, a töketlenkedő szociáldemokraták és a zöldek pedig kaptak egy erős jelzést. A korábban az egyik magyar kormányzati befolyás alatt lévő bank által megtámogatott Marine Le Pen viszont megnyerte Franciaországot, ezért az általam leginkább formátumos európai politikusnak látott elnök, Emmanuel Macron feloszlatta a nemzetgyűlést, és igen rapid üzemmódban kiírta az országos kétfordulós választásokat június 30-ra és július 7-re. Gyors és merész. A centrum megtartotta magát, a szélsőjobb a zöldek kárára erősödött, de nem a korábban jósolt mértékben. Jobban még nem mélyültem el az európai eredmények finomszerkezet-változtató részleteiben, de meglesz az is nemsokára.

A NER nem lett elsöpörve, de nagyot gyengült, reális esély mutatkozik a belátható időkereten belüli legyőzésére. Hogy Orbán Viktor szélsőjobboldali Putyin-pincsi pártja csak másfélszer annyi szavazatot gyűjtött, mint egy alig háromhónapos új, ellenzéki, jobbközép erő, azt azért nem gondoltuk volna február elején, amikor kiderült egy most egyéves, szégyenteljes, a köztársasági elnök által hozott és az igazságügyminiszter által ellenjegyzett döntés, ami politikai földcsuszamlást okozott. Valamint Magyar Péter felbukkanását – aki saját szavai szerint is sokat változott, egyre kevésbé látszik rajta a fidexes keltetőből származás – és a 30%-os eredményét, ami azért ritka politikatörténeti pillanat. Orbán szerint ez persze nem számít semmit, „Magyar nem volt belső körös fideszes” – mondta, de magyar hangján, Bayer Zsolton azért érezhető a kiakadt biciklilánc: ő a „budi mellett kinyíló égő csipkebokornak” nevezte a Tisza Párt alelnökét. Magyar kétfrontos harcot hirdetett – csakúgy, mint Baranyi Krisztina –, és nyert. (Csakúgy, mint Baranyi Krisztina.) Szombaton, a kampányzáró tüntetésén azt mondtam, ő az ék, amelyik megrepeszti, meghasítja a monolitot, és meg is repesztette, meg is hasította. Igaza van, amikor azt mondja, hogy ez már nem ugyanaz az ország, mint volt egy nappal korábban. Megint lehet értelme a „fékek és ellensúlyok” szókapcsolatnak, megint látni váltópártot és megint látni reményt, kilábalást abból a fingvak országból, amit Orbán Viktor létrehozott. Magyarnak ajánlata is van a NER-nómenklatúrának, káderseregnek és oligarchiának. Nem mondom, hogy fenemód szimpatikus ajánlat ebben a besúgás- és árulástörténetben erős hazának, de plauzibilis ajánlat: „Mondd el a vétkedet, bűnödet, de még inkább azét, akinek nagyobb a vétke, bűne, és akkor, legalábbis részlegesen, szabad elvonulást kapsz!” Nem nevezném az etikai emelkedettség Mount Everestjének ezt a gondolatot, de a praktikus rációt látni benne. Nem sokban különbözik attól, ami 1989-ben Pozsgay és az MDF ajánlata volt, 2010-ig láthattuk is az eredményét, de azért volt pár reményteli év. A reményteliség kulcsszó, 2024 tavaszán az országos apátia megtört. Érdekes lett a politika. Az összes kártyalapot tartalmazza a pakli, benne van minden – meg persze az ellenkezője is.

A Tisza Párt hívei a Hősök terén június 8-án

Kisebb baráti társaságban álltunk éjjel egy eredményváró helyiség gangján, és lélegzetvisszafojtva frissítgettük a telefont. 200 szavazat hátrányban Karácsony, aztán már csak 150, aztán enyhén vezet, aztán kicsit vezet, aztán megint pár szavazattal jobban, ami nagyon vicces több mint háromszázezer szavazat esetén. „Történelmet írunk” – mondja valaki, „olyan, mint egy vébédöntő” – mondja valaki más, és a frissülések között átbeszéljük a többi kerület viszonyait. (Akkor még csak az ötlete születhetett meg a mémnek, amin hétfőn lehetett derülni: „Orbán győzelmet hirdetett, majd az arca, amikor rájön, hogy a kutyapárti Kovács Gergő lesz a polgármestere”, ugyebár a 12. kerületi Cinege utcai lakosként.) Jönnek emberek, akik tudják, hol dolgozom, és gratulálnak. Nyilván nem nekem, hanem Baranyi Krisztinának.

Mielőtt erre rátérnék, vesztegessünk pár szót az óellenzékre. Én nem utálom Gyurcsány Ferencet. Ripőknek tartom régóta – 22 éve vagyunk személyes ismerősök –, de utálat vagy gyűlölet nincsen bennem. Ő, sajnos, régóta nem veszi figyelembe, hogy kontraproduktív a részvétele a hazai politikában. Ha 2007 tavaszán lemondott volna – mondjuk, Bajnai Gordon javára –, a 2010-es évek közepére lehetett volna comeback kid, nagy visszatérő, és nem haszonélvező mumus. Ami lett. Elmulasztotta, rajtavesztett. Most az árnyékkormány is feloszlott, de ezt csak kevesen veszik észre, mert soha nem érte el az ingerküszöböt. Azzal az óellenzéki óbaloldallal, amit a DK–MSZP–Párbeszéd-koalíció jelent, feltehetően az eddiginél is kevésbé kell számolni, személyekkel kell. Karácsonnyal nyilván kell főpolgármesterként, de a Párbeszéd mint formáció a következő két évben valószínűleg szétforgácsolódik, gondoljunk csak Tordai Bence urnazárásra időzített kilépésére. Az óbaloldalnak parlamenti képviselete marad, de csoda kell ahhoz, hogy súlya is legyen. A fővárosi közgyűlés koalícióra ítéltetett, a Fidesz és a Tisza 10-10 képviselője és Karácsony koalíciójának 7 tagja lesz a meghatározó, „ügyek mentén” fognak együttműködni, szól az ígéret: meglátjuk. A Vitézyvel erősített LMP és az MKKP 3-3 képviselővel – utóbbi listavezetője Baranyi Krisztina – mérlegnyelv lehet, de a Tisza játszhat kulcsszerepet, és ebben sok a bizonytalanság: nyilvános program nincs, Magyar Péter biztos nem lehet majd Figaróként itt-ott és mindenütt, és az ő képviselőikről elég kevés a tudás.

A kisebb pártoktól az EP-választást elorozta a Tisza; korábban reméltem, hogy a Kutyáktól még a listamásodik Törley Katalin is bejut, de Le Marietta sem jutott be, és nemcsak én, de az EU-ügyekben bennfentes és megbízható Politico is már a választás előtt elsiratta a Brüsszelben kedvenc – az EP-ben képviselőként 17. legbefolyásosabbnak tartott – Cseh Katalint. Az ásotthalmi Texas Ranger, a Mi Hazánk nevű Fidesz-filiálé neonáci párt vezére, Toroczkai László viszont bejutott, már a köztévé vitáján bejelentette, hogy a keletnémet AfD által alakítandó frakcióba ülne be.

Forduljunk rá a hazai pályára: Ferencvárost és a győztes választási politikát az országos sajtó is ünnepli. Tényleg kiemelkedő volt a részvétel, nagyon erős az ellenzéki hangokra szavazás, és valóban tökéletes stratégia és taktika volt az inkumbens polgármester asszony, Baranyi Krisztina kampánya. Mint azt a 9 magazin, a 9tv és a Kilenconline olvasói és nézői nagyon jól tudják, Baranyi az elmúlt ciklusban, ha nem volt is béna kacsa, döntési felhatalmazását erősen korlátozta a képviselő-testület 2019-ben elvileg őt támogató része. Nem is csak korlátozta, de fokozódó mértékben szavazott ellene, a viszony feszült és ellenséges volt, betetőzése Gegesy Ferenc, az 1990–2010 között sikeres polgármester és 2023 decemberéig Baranyi-főtanácsadó befírolása volt a polgármesterjelöltségbe a DK–MSZP–Jobbik–exMomentum, valamint a Párbeszéd helyi képviselőjének a támogatásával. Hogy fokozódjon a káosz, az országos Momentum és az országos Párbeszéd Baranyit támogatta, a helyi képviselők viszont inkább kiléptek (a kizárást megelőzendő) pártjukból, míg a párbeszédes Árva Péter, noha párttag maradt, a központtal egyeztetve függetlenként vett részt az antibaranyista Kominternben. A Fidesz itt nem érdekes, mert ők természetesen Baranyi bukására gyúrtak, de az meglepő volt, amikor az elvben korábban a polgármester asszonyt támogató egyik frakciótag is azt mondta, hogy „Baranyinál Gyurákovics is jobb lenne”. A mondó nem került be a testületbe, és Gyurákovics Andrea is csak a kompenzációs listán. A Baranyi Krisztina Ferencvárosért Egyesület ugyanis mind a tizenkét választási körzetet behúzta, csak az ő jelöltjei nyertek – ahogy ő maga is a második helyezett Gyurákoviccsal és a harmadik helyre bekocogó Gegesy Ferenccel szemben. Vasárnap napközben terjedtek olyan kamuhírek, miszerint a két utóbbi jelölt 38–38%-on áll, Baranyi pedig csak 23%-on; ez első látásra is kampánytrükknek tűnt, a számlálás kezdete után meg depláne. Az Élesztő finn szaunát idéző különtermében az eredményvárón már az első adatok beáramlásakor látszott, hogy ezt a választást Baranyi nagyon megnyerte, ami estére bizonyossággá is vált. Egy később érkező kampánystábtag mondta, hogy elhaladt a kerületi Fidesz-iroda mellett, ahol olyan tartalmú beszélgetés fültanúja volt, amelyben járdán dohányzók valamelyike azt mondta: „agyonb+tak minket”, amit nem áll módunkban itt vitatni. Ha élne még Zelk Zoltán, bizonyosan zenghetne himnikus szocreál ódát erről a vasárnap estéről.

– vba –

Fotók: Stépán Virág