„Minden próbafolyamatunk műhelymunka” – Formanek Csaba, a Kettőspont Színház és Spirituális Ügynökség vezetője

Pár nappal azután, hogy 2020 novemberében beköltöztek, a covidjárvány miatt minden bezárt, így a hely kialakításával és az első bemutatójuk munkálataival foglalkoztak. Formanek Csaba színész, rendező, író azóta működteti a Ráday utcában a Kettőspont Színházat, amelybe sokfelől érkeznek alkotócsapatok, és mára valódi közösségi térként működik. Formanek Csabát a „hősi” múltról, a függetlenek lehetőségeiről és a terveiről kérdeztük.

9: Mikor és hol kezdett a színházzal foglalatoskodni?

Formanek Csaba: Szegedi középiskolás éveim alatt csöppentem bele a színjátszásba, és elég gyorsan szerelem lett belőle. Nagyon vonzott az, hogy saját világokat lehet építeni, amelyeknek egyedi szabályaik vannak, külön életük, ami akár hasonlíthat is a hétköznapok világára. Aztán az ELTE-n egyetemi színházat alapítottunk, és az évek során szép lassan áteveztünk a független színházak terepére. Jött a Tűzraktér, majd amikor azt be kellett zárni, csináltunk egyéb helyeket, vagy már meglévő helyszínekhez csatlakoztunk mint rezidens társulat, például a Müszihez (Művelődési Szint, komplex kulturális és civil közösségi tér az Izabella utcában – a szerk.) vagy a Patyolathoz (kulturális befogadótér a Baross utcában – a szerk.)

9: Kikkel dolgozott együtt? Kikkel volt a legsikeresebb az együttműködés?

FCS: A legnépesebb társaság a Tűzraktér éveiben alakult ki körülöttünk 2008 és 2011 között. Akkoriban olyan színészekkel dolgoztunk, akik azóta már a színházi szakma ismert figurái lettek, például Sütő András, Kovács D. Dániel, Móga Piroska, Tóth Réka Ágnes. Ott ismertem meg Szirtes András filmrendezőt is, akinek attitűdje, derűs szabadsága és bátorsága, egyedi látásmódja nagyon inspirált. Amolyan hőskorszak volt ez, amire mindig szívesen gondolok vissza. Később – amikor már nem tudtam a társulatot összetartani – elkezdtem monodrámákkal bíbelődni, 2017-ben pedig elkészítettük Pusztai Lucával a Senki se mer egyedül élni című előadást, amely azóta is nagy sikerrel fut a Kettőspont műsorán.

9: Mit kell tudni a Kettőspont Színház történetéről?

FCS: 2016-tól 4 éven keresztül pár fős kis stábbal a Patyolat Próbaüzemben dolgoztunk, ami kiváló adottságokkal bíró színházi tér. Nagy ambícióm volt, hogy erős, független színházi bázist építhessünk fel ott. Másként történt, és végül el kellett jönnünk, így új helyszín keresésébe fogtunk. Ekkor találtuk meg a Ráday utcában ezt a két önkormányzati ingatlant, amelyekből a Kettőspont Színház és a Kispont Galéria született. Pár nappal azután, hogy 2020 novemberében beköltöztünk, a járvány miatt minden bezárt, így néhány hónapig a hely kialakításával és párhuzamosan az első bemutatónk munkálataival foglalkoztunk. Ebből született a nyolc hónapos próbafolyamat végén a Likvidátor, a felszámoló című gigászi előadás.

Annyi pénzünk sosem volt, hogy állandó társulatot működethessünk, így nagyrészt szabadúszó színészekkel dolgozom, egy-egy produkció erejéig, és persze vannak néhányan, akikkel több előadást is készítettünk. A saját darabokon túl pedig befogadó helyként is működünk, több szempont alapján válogatjuk a repertoárt. A legfontosabb a minőség. Megy nálunk az Ágnes, báránykám Bodor Géza rendezésében vagy Az ötször született fiú egy bravúros színészduótól, Majorfalvi Bálinttól és Téglás Mártontól. Az utóbbi időben pedig Ács Tamás „monodramatista” érkezik hozzánk hónapról hónapra a kiváló előadásaival. A kabaré is megjelent nálunk, a 76 éves, legendás Forgács Gábor „majdnem önálló estjét”, a Humorforgácsokat fogadtuk be. Ezek mellett rendszeresen és szívesen fogadunk vidéki színházi műhelyeket vagy diákszínjátszókat.

A kezdetektől úgy terveztünk, hogy ne csupán a színházra fókuszáljunk, hanem sokféle művészeti ág jelenjen meg a Kettőspontban. Koncert, könyvbemutató, filmvetítés, filozófiai est, kiállítás vagy éppen borkóstoló színesíti a kínálatot. Egyrészt azért, hogy a művészek találkozhassanak és inspirálják egymást, másrészt a sok fellépő és alkotó közönségét átmozgathassuk egymáshoz, és szép lassan folyton változó, nyitott és áramló közösséget építhessünk ki. A szervezői csapatban fontos szerep jut az önkénteseinknek, akik estéről estére önzetlenül segítik a programok lebonyolítását. Nyugodtan fogalmazhatok úgy, hogy a színház lelkét, emberségét ők adják.

9: Mit szeretne megmutatni a színház által? Milyen módszerrel dolgozik?

FCS: Az ember esendősége érdekel, drámai és komikus oldalával együtt, a magányos hősök társkereső útjai, a kétségbeesés szakadékának szélén táncolás, a valóság és az álomképek, illúziók közötti vékony függönyrétegek, és persze a saját sorsunkkal való szembenézés, annak minden szépségével és kínjával. Ilyen témákkal szerintem nem lehet – vagy én nem tudok – „klasszikus” módon dolgozni, így minden próbafolyamatunk műhelymunka.

9: Milyen fontos dolgokat láthatunk még májusban és a nyáron?

FCS: A májusi programunkban az lesz a különleges, hogy az összes jelenleg futó előadásomat meg lehet majd nézni. Május 16-án Egressy Zoltán Valle della luna című darabját játsszuk Gubík Ági és Hegedüs Miklós szereplésével: nagyon izgalmas abszurd–romantikus mű a párkapcsolatok illuzórikusságáról.

Természetesen a többi előadást és programot is nagyon tudom ajánlani, például az Élőkép Színház Kör-relációk című filozofikus vizuális színházát, amely a Bethlen Téri Színházból kerül át hozzánk, vagy Szitás Balázs új bemutatóját, amelyet Radnóti Miklós Ikrek hava című műve alapján készít. Lesz még koncert, borkóstoló est a szomszédos Dúzsi borászüzlettel együttműködve, sőt, filozófiai kávéház és zen buddhista est is.

Június második felére pedig különleges workshopsorozatot szervezünk a Ráday utcai színházakkal (Itt és Most Társulat, Stúdió K és MáSzínház) együttműködve, ez lesz a RÉT – Ráday Élő Tér, ahol tíz napon keresztül reggeltől estig különféle színházi és művészeti műhelyeken lehet majd részt venni a kezdőtől a haladó szintig.

9: Vannak-e víziói a következő évadra?

FCS: Abban az anyagi bizonytalanságban, amelyben ma a független színházak vannak, igen nehéz következő évadot tervezni. Biztosan kiírunk újra befogadói pályázatot, de már most is vannak új jelentkezők, akik nálunk szeretnének jövőre játszani. Ha fenn tudjuk tartani magunkat – sajnos muszáj feltételes módban beszélni erről –, akkor lesz majd saját új bemutatónk is, vannak már tervek a tarsolyban, több is, mint amennyi megvalósítható.

Artner Sisso

Fotó: Stépán Virág

(Megjelent a 9 magazin 2024. májusi számában.)