A ferencvárosiaknak is feltűnhetett, hogy üresen konganak a kerületbe kihelyezett madáretetők. A jelenség hátterében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) tájékoztatása szerint itt is, mint országszerte, a madárvonulás, illetve az Európa északi és középső régióiban tapasztalható enyhe, hómentes időjárás együttes hatása áll: azok a madarak is, amelyek épp itt tartózkodnak, könnyebben találnak táplálékot, ezért kevésbé húzódnak be a lakott területekre.
Az utóbbi években Eurázsia északi térségeiben is késik, illetve a klímaváltozás előtti időszakhoz képest jóval enyhébb, hómentesebb a tél, ezért a hó elől délebbre húzódó énekesmadár-csapatok is később vagy kisebb számban érkezhetnek a Kárpát-medencébe, késnek vagy elmaradnak az inváziós fajok (fenyőrigó, fenyőpinty, csonttollú, keresztcsőrű) – derül ki az MME tájékoztatójából.
A jelenség harmadik összetevőjét az őszi madárvonulás jelenti. Az etetési időszak november-decemberi kezdetekor a hazai vonulók és részleges vonulók (például: fekete rigó, vörösbegy, erdei pinty, énekes rigó) már elhagyták az országot.
Végül, de nem utolsósorban a Magyarországon tartózkodó énekesmadarak általános túlélési viselkedése, hogy a közeledő hidegfront elől (amit egy-két nappal korábban, akár ezer kilométernél is nagyobb távolságról érzékelnek) szinte egyszerre a délebbi országokba húzódnak.
Ennek a négy hatásnak – késő vagy kimaradó északi vonulók és délre húzódó hazai telelők – az együttese okozza azt az érzést, hogy az ország szinte szó szerint kiürül, nemhogy látni, hallani is alig lehet az énekesmadarak jelzőhangjait, és az etetők jelentős része kong az ürességtől, vagy a megszokotthoz képest kevesebb madár és faj jelenik csak meg a kihelyezett élelmen – foglalta össze az MME.
Az etetőket látogató madarak viselkedésének nem csak ilyen évenkénti eltérései vannak, a bioritmus egy-egy évadon, sőt egy-egy órán belül is jelentősen eltérő lehet, amiről részletesen lehet olvasni az MME honlapján.
Kiemelt képünk a Bakáts téren készült.
Fotók: Nagy Szabolcs
