Elmentünk a félig már felújított Dandár Gyógyfürdőbe, hogy egy hideg téli estét a jó meleg vízben töltsünk, elvégre az emberszabású főemlősök közül csak a homo sapiens egyedei szeretnek fürödni. Meg a japán hómajmok. De róluk később.
A Dandár Gyógyfürdőben tavaly tavasszal kezdődött felújítás első szakasza a decemberben befejeződött, azóta a két kültéri medence és a szaunarészleg újra látogatható – így hát most januárban újralátogattuk. Jó lett volna, ha a teljes egészében megújult fürdőt meózhatjuk le, de arra még kicsit várni kell. Ugyanis a 95 éve átadott fürdő felújítása eredetileg kimerült volna burkolatcserében és szigetelésben, de a munkálatok megkezdése után kiderült: a födémszerkezet leromlott, szükséges a megerősítése és új födémlemez kialakítása. Addig is, míg a teljes felújítás elkészül, kipróbáltuk a kültéri medencéket, méghozzá szándékosan délután 5 óra, azaz sötétedés után.
Aminek egyrészt hangulatbéli okai voltak. Hiszen este andalítók a fények, a fürdőt ölelő házak ablakai rejtelmesen hallgatagok, és oly álmodozón szállnak tova kéz a kézben barátaink: a Pára és a Gőz, mint egy Krúdy-novellában az utolsó bekezdés.
De be kell valljuk, prózai okaink is voltak erre: este 5 után olcsóbb a jegy. S mi tagadás, a jó hangulatot az is emeli. Hétköznap 2900 forint a belépő, ám 17 óra után csak 2300, és a különbözetből rögtön lehet inni egy pohár hideg sört, ami az esti fürdőzés nem kevésbé fontos vonzereje.
A belső udvar látványához már hozzászokhattunk, hiszen ott úgy tíz éve várja már megfáradt tagjainkat egy 36 fokos és egy 38 fokos medence. El is merültünk a 38 fokosban rögvest, s hamarosan éppen olyan földöntúlian méla oldottság költözött belénk, mint amilyenről a Japán forró vizű forrásaiban ejtőző hómajmok tekintete árulkodik. Akárcsak a homo sapiens, a gyönyörtől aléltan a hómajmok is órákig képesek üldögélni a gőzölgő vízben, igaz, hozzájuk képest nekünk annyi előnyünk van, hogy mi feltaláltuk a hideg sört, ők meg nem, holott az esti szabadtéri fürdőzésnek az oly elengedhetetlen kelléke, mint a magasban romantikusan sárguló telihold.
A körülöttünk lassúdan oldódó fajtársainkat elnézve arra a megállapításra jutottunk, hogy a mai fiatalság határozottan közfürdőpárti. Feltűnően sok huszonéves fiatalt láttunk magunk körül, fiútársaságokat, lányköröket vegyesen, s csodálkoztunk rajtuk: levezetésképpen beülhettek volna egy kocsmába is, ehelyett a meleg vízbe ültek bele. Érdekes. A magyarokon kívül üldögéltek a 38 fokos boldogságban angolok, oroszok és kínaiak (vagy japánok?) is, és nem fogják elhinni, hogy miről beszélgettek. Hétköznapi ügyekről. A magyarok a napi melóról. Az angolok Budapestről. Az oroszok, ha jól értettük, a közelgő vacsoráról. A kínaiakat (vagy japánokat?) nem értettük, de talán jobb is, nem muszáj az embernek mindenről tudnia.
Kipróbáltuk a 36 fokos medencét is, s kissé csalódottan állapítottuk meg, hogy az sem büdös, pedig már a 38-as sem volt az. Holott egy jó gyógyfürdő legyen jó gyógybüdös illatú, nem? Rá is kerestünk a fürdő honlapján a vízre, s ezt tudtuk meg: a Dandár régen a Közraktár utcai termálkútból nyerte a gyógyvizet (amelynek összetétele megegyezett a Gellért fürdőével!), de húsz éve a fürdőnek már saját kútja van, ami a Nemzeti Színház közelében található. Ah! A kultúra temploma! Tán ez az oka annak, hogy ilyen semleges illatú a Dandár vize! A kültéri ejtőzést megelégelve úgy döntöttünk, hogy megolvadunk, mint a rendíthetetlen ólomkatona, így hát beültünk a szaunába. Jól tettük, mert ez volt az est fénypontja, hogy e képzavarral éljünk. Aztán következett az, amiért az összes fenti szenvedést elkövettük: a hideg sör.
Aztán még egy.
Kácsor Zsolt
Fotó: Stépán Virág
(Megjelent a 9 magazin 2025. februári számában.)
