A meglepő 2024-es év után kérdés, merre fordul 2025-ben a magyar politika, amely persze a világtendenciák kiszolgáltatottja bizonyos értelemben. Mit hoz Trump elnöksége, lesz-e totális gazdasági kudarc Nagy Márton gazdaságpolitikájából, erősödik vagy gyengül a NERsevizmusnak életet adó Putyin? Opció-e az előre hozott választás, lehet-e további remény a kormányváltásra, vagy országunk végleg beleragad a sztyeppei sárba? Elviszik-e a kukákat, jár-e majd a 4-6-os?
(előre hozott választás) E hasábokon már meglepően korán, az ősz derekán írtunk arról, hogy lehetséges az előre hozott választás, létezik olyan szillogizmus, amelynek alapján ez a NER érdeke lenne. Persze egy másik logika szerint az antiNER érdeke is lehet, de az egészen biztos, hogy az országnak érdeke volna és jót tenne.
A Fidesz-logika szerint az előre hozott választás az újellenzék (Tisza) megnövekedett erejének beismeréséből és annak belátásából fakadhat, hogy ez az erő az idő múlásával és a gazdasági helyzet megoldhatatlanságából fakadóan csak nőhet, míg a fidesznyik szavazóréteg nem bővíthető, tehát az előre hozott választás még készületlenül érheti az újellenzéket, nem, vagy csak kapkodva lesz meg a 106 jelölt és a helyi kampánycsapatok. Így talán el lehet kerülni, hogy kétharmados többségbe kerüljön az ellenzék.
Kovács Gergely, az MKKP Suzi Dada ferencvárosi alpolgármester melletti társelnöke szúrta ki, hogy a kormány több milliárd forintot különített el országgyűlési választásokra az idei költségvetésben. Ennek alapján következtetett, hogy előre hozott választásra készülhet a kormány. A Kormányzati Tájékoztatási Központ szerint ez a híresztelés csupán „ócska politikai hecckampány”, ahogy szellemesen megjegyezték. 8,4 milliárd forintot különítettek el a 2025-ös költségvetésben, mindez úgy van feltüntetve, hogy a 2026-os választás előkészítésére kell a forrás, ám olyan tételek is szerepelnek benne, amelyekre a választási évben szokás költeni, s nem az azt megelőzőben: választási nyomtatványok, szavazólapok elkészítése és a postai értesítők költsége is szerepel. A 12. kerületi polgármester Facebook-posztjában írja, a szilveszteri bulira készülve december 31. 17.51-kor: „Megjegyzendő, hogy eddig a választásokat megelőző években, 2017-ben vagy 2021-ben nem szerepeltek ilyen kiadások a költségvetésben. Persze lehet, hogy más országok választásaira akar ennyit költeni a kormány, de még az is elképzelhető, hogy legalábbis elgondolkodtak egy lehetséges előre hozott országgyűlési választáson. Mondjuk, vannak annyira unalmasak, hogy én nem bánnám, ha nem kéne még másfél évig néznünk a vergődésüket.”
Magyar Péter ügyesen repült rá a Sulyok elnök által üresen hagyott újévi médiaslotra – igazán ügyes az lett volna, ha alkalamaz jeltolmácsot is, és az az éppen terhes Weisz Fanni, Áder újévi beszédeinek jeltolmácsa lett volna –, s a dörgedelmes beszédben, talán ismerve a Kovács Gergely által talált költségvetési sort, előre hozott választásokra szólította fel a Fideszt. Szerinte április második fele már alkalmas lehet a választásra. Ő tudja, ha úgy állnak pártépítéssel, Tisza-szigetezéssel, képviselőjelöltek kiválogatásával, akkor hajrá! Na ekkor jött „Ferihaver”, vagy „Gyurcsány Ferenc Caramel” – ahogy kormányzása idején a kisebbik koalíciós pártban hívták a volt miniszterelnököt – és nem tudott megálljt parancsolni a vele született ADHD-nak. Ha már a rárepülések korajanuárja van, akkor ő is rárepült Magyar Péter ötletére, és harciasan követelte, hogy 56 napon belül számolja fel magát az Országgyűlés, de addig írja ki az új választást. A DK logikája hasonló lehet a Fideszéhez: ha jön is föl a Tisza, mint jó kútfúró keze alatt az artézi víz, azért minél rövidebb az idő, annál kevésbé tud tovább nőni a Demokratikus Koalíció kárára, és akkor még egy minifrakciót belavírozhat a parlamentbe. Hacsak a Fidesz nem viszi le addig várható választási „reformlépéseinek” keretében a bejutási küszöböt 5 százalékról 3 vagy 2 százalékra – mert őfelsége ellenzékére mindig szükség van! És „Gyurcsány Ferenc Caramel” jobb kedvenc ellenség, mint Magyar, aki láthatóan úgy rázza le magáról a rogánikumot, mint esőköpenyes kutya az esővizet.
(Polak, Węgier – India) Esett már itt szó arról, hogy a NERsevik lengyelpolitika katasztrofális. A korábbi szoros szövetséges, történelmi barát ellenfél, sőt ellenséges lett. A „varsói gyors” Varsóba futott be először, Donald Tusk mérsékelt jobboldali, jobbközép pártja váltotta a Fidesz-szövetséges szélsőjobboldali – de jóval mérsékeltebben korrupt – lengyel testvérpártot, a Jaroslaw Kaczyński vezette PiS-t, ami történeti tapasztalat alapján előrevetíti azt is, hogy hasonló bizony Magyarországon is előfordulhat. A katasztrofális európai uniós magyar elnökséget lengyel elnökség követi. A negyvenmilliós Lengyelország a NATO keleti szárnyának meghatározó katonai hatalmává válik éppen; e történelmileg ruszofób ország, Ukrajna legelkötelezettebb támogatója már az előző, papíron Fidesz-barát kormány idején sem nézte jó szemmel a putyinpincsi magyar muszkavezetést. Az új lengyel kormány hivatalba lépése óta ez csak erősödött. Emlékszünk olyanra, még a 2022-es választás előttről, hogy a lengyel miniszterelnök, Donald Tusk magyar nemzeti ünnepen az ellenzéki színpadról szónokolt a Műegyetem rakparton. És az is látszik, hogy analógiás, „varsói gyorsos” gondolkodás körében az Unióban sokan ünnepelnének egy lengyel mintájú magyar változást.
Ebbe a képbe ütött be decemberben, hogy a PiS-kormány igazságügyminiszter-helyettese, Marcin Romanowski, akit pártfinanszírozási korrupcióval vádolnak hazájában, politikai menedékjogot kért és kapott Magyarországon. Példátlanul barátságtalan lépés, amelynek az volt az indoklása, hogy Romanowski nem számíthat „tisztességes tárgyalásra” Lengyelországban. Radek Sikorski lengyel külügyminiszter hazarendelte a pesti lengyel nagykövetet, szőnyeg szélére állította a varsói magyart, majd – az uniós diplomáciában teljesen szokatlan módon – nem hívta meg Orbán Viktort a lengyel elnökség kezdőfogadására, sőt, a varsói magyar nagykövetet, aki már kapott meghívót, is értesítették, hogy hiába írta be a naptárjába: a meghívás mégsem érvényes. A lengyel kormány uniós bíróság elé tervezi állítani a magyar kormányt, amiből, ha másból nem is, jól látható, hogy Lengyelország nem Észak-Macedónia.
Ezenközben Orbán Viktor se szó, se beszéd (ukkmukkfukk), meglepően hosszú és távoli szabadságra ment: Hadházy Ákosnak egy helyi magyar küldött a dél-indiai 34,5 milliós Kerala tartományból a miniszterelnöki vakáció kezdetéről szóló, malajálam nyelvű tudósítást, amelyet a helyi sajtóból ollózott ki. Magyar Péter ismét résen volt, „rárepült” a témára, Medgyessy Péter korabeli miniszterelnök 2003-as kubai vakációjának ellenzéki férfisikolyait idezte meg közösségi médiás posztjában: „’A Fidesz magyarázatot vár arra, hogy Medgyessy Péter mikor, milyen céllal utazott Kubába, mikor érkezik haza, »miért kellett az utazást eltitkolni«, illetve, hogy magánpénzből vagy közpénzből finanszírozta-e üdülését.’ Nos, miniszterelnök úr? Milyen érzés Willy Fogot játszani Maugli hazájában, miközben a saját hazáját az Unió legszegényebb és legkorruptabb országává tette?” – írja Magyar. Willy Fog egyébként Verne Gyula népszerű ifjúsági regényének – 80 nap alatt a Föld körül – főszereplőjének, Phileas Fognak az oroszlánosított verziója a rajzfilmes feldolgozásból, Maugli pedig Rudyard Kipling Dzsungel könyve c. dolgozatának barna bőrű főszereplője. (Talán hozzuk Magyar Péter tudomására, hogy Rudyard Kipling ugyan nem egy Wass Albert – értsd: nem elítélt háborús bűnös –, de a dzsingóizmus, a rasszista brit koloniális nacionalizmus képviselője, akit manapság azért már szalvétával illik megfogni emelkedettebb körökben.)
Egyes források arról számolnak be, hogy a miniszterelnök ajurvédikus tisztítókúrára, csakrahackelésre érkezett a dél-indiai Koccsi városába, Kerala tartományba néhány családtaggal, testőrrel és „tisztviselővel” – ahogy a helyi lap fogalmazott. A környéken tervez utazgatni, talán átugrik Tamil Nadu tartományba is, ahol találkozhat a Sri Lanka-i (ceyloni) többségi szingaléz kormány egykori fegyveres ellenzéke, a Tamil Tigrisek emigrációban élő vezetőivel is esetleges tapasztalatcsere végett. Amennyiben pedig a hindu szent szövegeket is tanulmányozza a helyszínen a karmatisztítás mellett, legyünk abban biztosak, hogy az istenek karából neki Síva nagyúr, a Romboló (Lord Shiwa the Destroyer) lesz a követendő példa. De jó lenne, ha nem csak a pusztítást látná bele a Visnu melletti főisten gondolkodásának ünneplésébe, hanem olyan más tulajdonságait is, mint az elengedés, a leoldás és az eltávolítás erényei.
(Budapest, Budapest, te csodás…) Karácsony Gergely Magyar Péterrel egyeztetett telefonon a 2025-ös fővárosi költségvetés benyújtása előtt – erről a főpolgármester beszélt a Della podcastban. Karácsony a december 18-ai közgyűlés előtti este tárgyalt távbeszélőn a Tisza Párt elnökével. Magyar Péter nem tagja a Tisza fővárosi frakciójának, de a képviselők szavazatáról a jólértesültek szerint valószínűleg ő dönt. Legalábbis ezt jelzi, hogy a Karácsonnyal történt egyeztetése után a tiszások megszavazták a főpolgármester előterjesztését. Karácsony a 24.hu podcastjában nem kívánt a beszélgetés részleteibe belemenni, de az alku eredményeként a közgyűlés első nekifutásra elfogadta a 2025-ös költségvetést, a szervezeti és működési szabályzat pedig váratlanul visszakerült a közgyűlés elé. Az új szmsz-t végül meg is szavazták. Karácsony szerint a költségvetésről szóló vitában a közszolgálati dolgozók sztrájkfelhívása jelentette a fordulópontot. A bérmegállapodáshoz szükséges fedezetet ugyanis a benyújtott költségvetés biztosította. Ezt pedig az előterjesztést megszavazó pártok is felismerték. A költségvetést végül a Karácsony mögötti ellenzéki összefogás képviselői, a Vitézy Dávid-féle Podmaniczky Mozgalom politikusai és a tiszás képviselők szavazták meg. A döntéshez az is kellett, hogy átmenjen a Tisza módosítója, amellyel azt kérték, hogy a szolidaritási adóról szóló bírósági döntés után felülvizsgálható legyen a költségvetés. Ezen a mérkőzésen eszerint Sára Botond budapesti fidesznyik „főispán” kontra Karácsony Gergely: 0-1, de ez még csak az első félidő eredménye.
– vba –
