A szerk: Az „Ukrajna nevű területen” hancúrozó délibáb

„Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot” – írta híres nyitómondatában Esterházy úgy negyedszázada. Súlyos helyzetünkben ötlik ez a mondat, s ennek mintáján az a nem túl újszerű, de egyre súlyosbodó felismerés, miszerint „kutya nehéz úgy élni, ha az ember országának saját kormánya a hazaáruló”…

Évforduló, mindjárt hónapforduló, trendforduló, medencei bukóforduló süllyedéssel

Egy éve tűnt fel a magyar égen Magyar Péter; immáron és kisvártatva és lassan már egy hónapja Donald Trump az Egyesült Államok elnöke; változó világunk vékony jegén korcsolyázik a hideg ismeretlenbe emberiségünk, „világrendszerváltás van”, lejt törzsi táncot fején idült vigyorral Orbán Viktor, de neki mostanában nemigen jön be a táltos-sámáni jövendölés; ugyanakkor nagy a baj. 

Áprilisi voks; újévi lengyel–magyar focimeccs: 1-0; hogyan tovább, Budapest?

A meglepő 2024-es év után kérdés, merre fordul 2025-ben a magyar politika, amely persze a világtendenciák kiszolgáltatottja bizonyos értelemben. Mit hoz Trump elnöksége, lesz-e totális gazdasági kudarc Nagy Márton gazdaságpolitikájából, erősödik vagy gyengül a NERsevizmusnak életet adó Putyin? Opció-e az előre hozott választás, lehet-e további remény a kormányváltásra, vagy országunk végleg beleragad a sztyeppei sárba? Elviszik-e a kukákat, jár-e majd a 4-6-os?