Kerületünk, ellenzékünk, országunk a vérzivatarban

Mester utca; Feri a hegyről; Trump, iktatva; bombahírek az iskolákban.

(Mester utca) Szeretett kerületünk fejlesztésének következő etapja a Mester utca kipimpelése lesz. Az Ecseri úti metróállomás felszíni fejlesztése sínen van, az új testület megszavazta az előző ciklus egyik legvehemensebb vitatémáját. Az új „látványprojekt” a Mester utca revitalizációja, olyan életet hozni bele, mint a Ráday vagy a Tompa utcába. Ez nem kerületi, hanem fővárosi terv, a főváros finanszírozásában, ami most, a költségvetés elfogadásakor forráshiány miatt elkaszálódott, de forrásaink szerint rögtön be is indult a projekt újratárgyalása, újraindítása, újragondolása, a finanszírozás alternatív formájának kigondolása.

Drukkolunk!

(Feri a hegyről) Még csak január, de máris itt van régtől datált örömünk: végre ismét Gyurcsány Ferenc a Magyar Narancs címlapján! Az apropó, hogy a tolnai időközin 11%-ot ért el a DK, és az elmúlt év történéseinek ismeretében az sem kevés. „Egy tök becsületes csávó vagyok”, mondja Ferenc, még mielőtt Galileihez méri magát. Kiderül, hogy Gyurcsány Ferenc hisz „egy normális, európai, baloldali értékrendben, a világban, a normalitásban”. Talán nem hinné el nekem a DK elnöke, de én is hiszek baloldali értékrendben, és fontosnak gondolom, hogy legyen a politikai palettán baloldali szerveződés, bár én jobban bízom ez ügyben kerületünk egy részének országgyűlési képviselőjében, Jámbor Andrásban és a Szikra mozgalomban, mint a Demokratikus Koalícióban. Ám az, hogy Gyurcsány úgy gondolja, az elmúlt 15 évet (valójában 19-et) meg lehet úszni önkritika nélkül, azért szánalomgerjesztő. Hogy ez, ami ma van, így legyen, ahhoz kellett az, hogy legyen egy visszavonulni képtelen boogeyman, széles körben utált mumus, aki kedvvel és örömmel játszotta el „őfelsége ellenzéke” szerepét, és valójában háttérvokálként tercelt a NER-nek. Ez felelősség, és nem ártott volna az önkritika, nem az örömködés, hogy a 11% milyen tutijó eremény Tolnában, néhai Pótápi Árpád körzetében. Szó van még a DK-s Minecraftról, a trójai falóról és Magyar Péterről. Suzuki Daisetzu, a Zen első európai hírnöke elégedetten csettintene, mondván: ez a szatori (kábé: megvilágosodás) maga. Legalábbis amit egy gajdzsin megélhet belőle.

(Trump, iktatva) Gondban a bohóc – Orbán Viktor nem is tudja, melyik kezet harapja meg. Azt, amelyet másfél évtizede szolgál, ami – nem tudni, pont hogyan, pont mennyivel és miért – eteti, simogatja, jutalomfalattal kedveskedik neki, ha rendesen pitizik. Vagy amelyet örömtüzek és harsonaszó mellett várt, és amitől sokat remélt és remél, amihez elkötelezte magát minden határon túl. Orbán kedvenc népzenésze, bizonyos Ákos hirdet koncertrendezvényt valahol, valami olyasmi az alcíme, hogy „Legyen Orwell fikció megint”. A popkulturális nehézgondolkodó és moziba járó partner nyilvánvalóan a woke-ra, „genderőrületre”, cancel culture-ra gondol, mint orwelliádára, pedig. Pedig Orwell nem a nemváltásért könyörgő nagyszámú ovisban van jelen, hanem az újfasiszta és neobolsevik tendenciákban. A bohóc ott van gondban, hogy minden zsetonját Trumpra tette, pörgött a rulett, és ez be is jött. Most a pénztárhoz fáradna, de a pénztár helyzete elvárásához képest átrendeződött, Trump más irányt vett, mint amit Orbán gondolt. Maga nem ment el Trump beiktatási „dzsemborijára” (Orbán Balázs politikai igazgató, MCC-cár és a szovjet csapatoknak megkésetten fehér zászlót lengető parlamenter szava), ott Georgia Meloni képviselte az európai széljobbot, aki szintén posztfasiszta pártot vezet, amely annyiban különbözik Orbánétól, amennyire Olaszország Magyarországtól (6 az 1-hez), valamint még annyiban, hogy signora Meloni nem Putyin valagából sikongat a világra, hanem elítélő az orosz diktátor politikáját illetően. Ám ettől még úgy imádja a Ducét, mint Orbán Horthyt. Putyin 2016-ban segítette állami digitális kalózok segítségével Trump megválasztását, mint például akkoriban ugyanúgy a Brexitet – lásd Cambridge Analytica, az olginói trollfarm és Cozy Bear, Guccifer 2.0 és más orosz hackerek tevékenységét – Trump akkor ki is fejezte háláját Putyinnak. De ez régen volt, és mint köztudott, a „hála nem politikai kategória”. Láthatóan a 47. amerikai elnök másra készül, mint a 45. – noha mindkettő Trump. Trump további szankciókkal fenyegeti Oroszországot, ha nem fejezi be „ezt a nevetséges (!) háborút Ukrajnában” és egyre inkább hallani környezetéből olyat, hogy sokkal nagyobb hadisegélyekkel bátorítaná Ukrajnát. Mindez váratlanul érte a NERnyikeket, melyik kezet harapják meg, melyik urukat szolgálják jobban?

Óceánia és Kelet-Ázsia Eurázsia ellen? A beiktatási „dzsemborin” Kína – ha nem is a legmagasabb, de – magas szinten képviseltette magát, azaz Xi (Hszi) elnök nem ment el, elküldte viszont legfőbb és általános helyettesét, ami igencsak magas szintű képviseletnek felel meg. Elemzők rögtön elkezdtek azon agyalni, hogy az USA és Kína láthat érdekegyezést Oroszország lenyomásában, van olyan kínai és amerikai politikai logika, ami egymással jobban ki tud jönni, mint az oroszokkal. Ettől még amerikai szempontból az orosz és a kínai ügynök kategóriába keveredő kis, ám felfuvalkodott országvezetők és országok elég szánalmasak lesznek. Olvastam egy jó címet a Szabad Európán – nem az újra csatasorba állított ereszhuszár Szájerén, hanem az Egyesült Államok kongresszusa által finanszírozott igazin – „a tranzitvezetékügyben csodálkozók elhitték, hogy az ukránokat is jobban érdekli a morálnál a pénz” – kiterjesztő értelmezéssel ez az egész magyar kormányzati gondolkodásra jellemző: a mindent a pénz, az anyagi érdek irányából szemlélő használtcikkpiaci handlémagatartás kezd visszaütni, és sajnos nem csak a NERre, de az ország egészére. 

(bombahírek az iskolákban) Több száz iskolában volt bombariadó a múlt héten. „Beteg lelkű emberek akciója” – mondotta erre egy kormányzati száj. Hm. Aztán csak kiderült, hogy az IP-cím az orosz Yandex szolgáltatóhoz köthető, mint ahogy az is köztudott, hogy kicsiny hazánk a külügytől a szolgálatokig az orosz FSZB és GRU  akadálytalan randalírozásának terepe. A továbbiakban Káncz Csaba geopolitikai elemzésére támaszkodom: „Az iszlamista hátterű bombariadós fenyegetés gyerekségnek tűnik, ehhez nincs elegendő iszlamista lakosság Magyarországon. Érdek se nagyon. Viszont az orosz gáz EU-exportjának utolsó déli folyosóján hajtották végre egyszerre és szervezettem: Bulgáriában, Magyarországon, Szlovákiában és Ausztriában. Ezekben az országokban közismerten a legerősebb az orosz titkosszolgálat jelenléte és befolyása. A támadó(k) kiszervezett orosz hacker megoldásokat használtak, és oroszok által ellenőrzött IT-infrastruktúráról dolgoztak, amelyeken nyugati nyomozás nem lesz. Továbbá az erős orosz befolyás alatt álló szlovák, magyar, osztrák titkosszolgálatok sem fognak nyomozni érdemben helyben, mert éppen az ő helyzetbe hozásukra történt a belpolitikai feszültség kapcsoló felnyomásra. A Rogán vezette és Orbán irányította jelenlegi magyar titkosszolgálatok állampárti politikai célokat szolgálnak, és nem az ország biztonságát védik, hanem maguk generálnak álfeszültségeket, amelyeket aztán »megoldanak«. A szovjet mesterek és megszállók megtanították őket az orosz gazdát szolgálni egy hivatalosan NATO-, EU-tagállamban.”

– vba –