Ferencvárosban egyetlen iskola fogadja az integráltan nevelhető, autizmussal élő gyerekeket, ebben az egy iskolában pedig egyetlen gyógypedagógus dolgozik. Országosan is óriási probléma a nevelést és oktatást közvetlenül segítő (noks) munkatársak, köztük a pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensek, pszichológusok, gyógypedagógusok hiánya. Az ő és a nem diplomás kollégáik anyagi megbecsülése érdekében a szakszervezetek igyekeznek fellépni, eddig nem sok sikerrel.
Ma Magyarországon 104 ezer gyereknek van arról papírja, hogy speciális nevelési igényű (sni), és a számuk rohamosan nő: hallás- és látásfogyatékosok, autisták, értelmi fogyatékkal élők, mozgáskorlátozottak, erősen figyelemzavarosak vagy éppen hiperaktívak. Őket is ugyanazok a jogok illetnék meg, mint egészséges társaikat, ám ahhoz, hogy felnőttkorukra sikeres és önálló életet tudjanak élni, sokkal több fejlesztésre lenne szükségük. Ebben segítenének a noks munkatársak, akik a megbecsültség hiánya miatt tömegesen hagyják el a pályát.
Tóth Tünde, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) alelnöke szerint a szakemberhiány oka részben az, hogy az intézmények nem vesznek fel annyi munkatársat, amennyire valójában szükség lenne. Másrészt, mivel a pedagógus-béremelésekből kihagyták őket, egyre többen hagyják el a pályát. A PSZ ezért önálló noks-tagozat szervezésébe kezdett, amelybe Ferencvárosból is várják a jelentkezőket – emelte ki a 9 magazinnak a szakszervezeti vezető. Példaként elmondta, hogy a 15. kerületben már működik tagozat, és sikerült elérniük, hogy a noks és a technikai munkatársak öt nap pótszabadságot kapjanak.
A szakszervezet sztrájkot is kilátásba helyezett, ha a noks dolgozók nem kapnak a garantált bérminimum feletti béremelést. A PSZ előzőleg levélben fordult Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkárhoz az ügyben, de nem kapott érdemi választ. A szakszervezet alelnöke szerint Maruzsa Zoltán egy korábbi bértárgyaláson azt közölte: „amíg ilyen kondíciók mellett is találunk noks munkatársakat, addig nem fogunk emelni a bérükön”, ami sokat elmond a kormány hozzáállásáról.
A Civil Közösségi Alapítvány (CKA) által nemrégiben rendezett Egyszer gyerek címmel rendezett találkozón helyi szerveződéseket és megoldásokat sürgettek a szakemberek és az érintettek. „Azonnali, kézzelfogható megoldásokra van szükség, mert ahogy a találkozónk címe is jelzi, ezek a gyerekek most gyerekek, nincs időnk egyeztetni, várni a döntést. Most kell változást elérnünk” – mondta Kormos Anett, a CKA vezetője, aki öt évvel ezelőtt hívta életre a CKA-t. Nemcsak pedagógusként, hanem szülőként is naponta szembesül azzal, hogy a speciális nevelési igényű gyerekek alig vagy egyáltalán nem kapják meg a szükséges fejlesztéseket.
A ferencvárosi Unikornis Egyesület a CKA-val és a PSZ-szel is együttműködik. Vezetőjének, Deák Barbarának a gyermeke hatéves korában kapott először szakvéleményt arról, hogy „magasan funkcionáló” autista. Addig öt olyan fontos év telt el, amely alatt az autista spektrumon lévő gyereknél létszükséglet lett volna a fejlesztés. Nyolcéves korára egyik iskolából vándoroltak a másikba, mivel állapota miatt nehézséget okoz számára a beilleszkedés, a szükséges szociális érzékenységet tanulnia kellett volna, de nem kapott ebben segítséget.
Ferencvárosban autista BNO-kóddal (a betegségek nemzetközi osztályozásának kódja) csak a Telepy általános iskolába lehet jelentkezni, ahol csupán egy gyógypedagógus dolgozik. Deák Barbara gyermeke hetente kétszer 45 perces fejlesztésen vesz részt a Telepyben, ami kevés ahhoz, hogy a gyerek valóban fejlődjön, mert ez a kötelezően felírt fejlesztésnek még a felét sem éri el: ők 40 ezer forintért ezt tudták vállalni. Rengetegen viszik a gyereküket külön foglalkozásokra, amelyek díja sokak számára megfizethetetlen: kb. 240 ezer forint havonta. Deák Barbara gyermeke normál általános iskolába jár, nem kellett a Ferencvárosi Komplex Óvoda, Általános Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménybe, a százötven főt oktató Egymibe íratni, ahol van ugyan autista tagozat, de ott nála jóval súlyosabb állapotú gyerekekkel foglalkoznak. Kerestük az iskola igazgatóját, de ő a Dél-Pesti Tankerület vezetőjéhez irányított válaszért. A hozzánk eljuttatott tankerületi levélből, amelyet az igazgatóval közösen küldtek, kincstári optimizmus sugárzik: a helyzet jó, van elég szakember, noks munkatársból is elég van, és az elmúlt évben több felújítás is történt. A ferencvárosi Egymi óvoda játszóterét egy-két éve felújították. Ez valóban pozitívum; az kevésbé, hogy előtte évekig életveszélyes, ezért használhatatlan volt, és hosszú harc vezetett a felújításáig, amibe a szülőkön kívül a polgármester is kénytelen volt belefolyni.
A PSZ és a CKA munkatársa is kitért arra, hogy az sni-s gyerekeket foglalkoztató Egymik helyzete az ország több pontján rettenetes. Leszakadt falak, elavult eszközök és borzasztó mosdók jellemzik az intézményeket. Komlóson például nincs a kerekesszékeseknek feljárat a mozgássérült gyerekeket foglalkoztató iskolában, így a portás a karjában viszi fel őket, mert négy lépcsőfokon kellene fölmenniük. Van hallássérülteket oktató Egymi, ahová olyan szakembereket vettek fel, akik nem ismerték a siket jelnyelvet.
„Borzasztóan nehéz ebben az országban segítségre szoruló gyerekként élni” – értenek egyet szülők, tanárok, szakemberek és civil szervezetek. Részvételük az oktatásban hatalmas küzdelem számukra és a szüleik számára. Ahogyan a tanáraik számára is, hiszen ott van még mellettük huszonöt olyan egészséges osztálytárs, akikkel a pedagógusnak ugyancsak foglalkoznia kell.
Bilkei-Gorzó Borbála
(Megjelent a 9 magazin 2025. februári számában.)
