Hivatalosan: kivásárolták. Pascal Jansen a Ferencváros labdarúgócsapatának nyáron kinevezett holland vezetőedzője távozott a klubtól.
Lehet ezt csavargatni, körbejárni, szagolgatni, egyrésztezni, másrésztezni, de a helyzet a következő: Sztankovics után a második „magaspolcos” (?) edző él a lehetőséggel, és távozik a Ferencvárostól idő előtt, alig fél év után. Vajon miért? Mi baja volt? Mert ez nem jó üzenet, bár nehéz vitatkozni avval, hogy New York menőbb hely, mint Budapest. De a New York City FC biztosan nem menőbb, mint a Fradi!
Kubatov Gábor beszélt erről a szokásos szilveszteri/újévi beszédében a stadionba meghívott lojális vendégei előtt. Sok minden másról is szó esett, érintsük ezt is gyorsan! A Fradi mint sportklub már-már szokásos gyenge olimpiai szerepléséről például ezt mondta:
Hiába a miénk volt a legnagyobb delegáció az olimpián, mégsem hoztunk el semmit. Pedig érmet kellett volna szereznünk.
Kubatov hozzátette, hogy az olimpiai felkészülés a szokások szerint zajlott, de ez így nem fog menni.
Koncentrációban mindenkinek változnia kell, ki kell törni a megszokásból. A sport mindig erről szól amúgy, hogy még többet kell dolgozni. Olyan sportolókat kell felkészíteni, akikben van megszállottság. Kevesen hajlandóak sok időt kívül tölteni a komfortzónájukon. Mi megszállottakat keresünk
– mondta Kobe Bryant, Benedek Tibor vagy éppen David Beckham példáját említve.
Így foglalta össze a pártigazgató-klubelnök szavait a Nemzeti Sport az olimpiáról. Való igaz, az elmúlt években Kubatovék mindent elkövettek, hogy az olimpia kapcsán legyen mire büszkének lenni a Népligetben. Talán néhányan még emlékeznek: a Liu fivéreket is leigazoltuk az ügy érdekében, ők azóta újra kínaiak lettek. Szép sztori volt az is. Szóval egyelőre ez az olimpiai projekt nem áll jól. Fáj is.
Aztán folytatta az évértékelőt sok mindennel, és bár sas nem kapkod legyek után, azért odaszúrt Bognár Györgynek is megint. Valamiért nem bírta ki. Igen, ő – Bognár György – annak a Paksnak az edzője, amely csupa magyarral vicceskedett a Fradival. Nem egyszer. Például megnyerte a Magyar Kupát ellenünk csapatával. Ebből is látszik, Kubatov nem sas. Lapozzunk is, neki is azt kellene, ami ennél viszont lényegesebb, idézzük:
Egy kis bökkenő: Pascal Jansent kivásárolták a szerződéséből. A világ egyik legnagyobb futballkonszernje megvette őt, félmilliárd forintot kaptunk érte. Nem szívesen engedtem el.
(Mert volt ilyen opciód, elnök úr?)
Nem normális, hogy félévente edzőt cserélünk. A második edzőnket veszik meg, az előzőért is jó pénzt kaptunk. Most megkerestük az elbocsátott edzőknek kifizetett összeget. Ezek tükörszerződések, nekik is ugyanannyi joguk van, mint neked. Ha elbocsátod, ki kell fizetni neki félmilliárdot. Az utódláson 10 napja dolgozunk, 60 napunk van dönteni, az MLSZ nem mondhat semmit, ha addig nem hozunk edzőt, és az UEFA sem. Bele lehet fogni hirtelen egy edzőbe, de ha hibázunk, akkor az a félmilliárd el is száll. Rosszul mutat, hogy az FTC félévente edzőt cserél, az öltözőnek sem tesz jót. Leo vezetésével kezdjük meg a felkészülést. Leo magyar, igaz, brazil születésű, van szíve a futballhoz. Az itt eltöltött idő feljogosítja arra, hogy vigye a felkészülési munkát. Több nyelven beszél, elfogadott az öltözőben. Amikor Dejan Sztankovics elment, mégiscsak elverte az Újpestet. Nem kell kapkodnunk.
Itt azért álljunk meg egy (vagy több) szóra. Valóban, kapkodni nem kell. Esetleg elgondolkozni azért érdemes lenne. Bökkenőnek fájdalmas ez a gyomros. Mert mi az oka annak, hogy bármely edző szerződése lejárta előtt tiplizik? Nyilván más kérdés, ha kiteszik, és a teljes igazság az: Pascal Jansennel a csapat legalábbis kétarcú volt, biztosan vannak most nem kevesen, akik fellélegeznek.
De itt most – hivatalosan – az a verzió van, hogy hát kivásárolták. Meg tükörszerződés. Joga van hozzá. Meg hát megvették, mint egy zsák krumplit. Valami nagy futballkonszern, bármit is jelentsen ez. Ennyi az ára, vihetik. Ötszázmillió. Ő meg ment. Nincs itt semmi látnivaló, különben is most „visszajött” az elküldött edzőkön bukott lóvé. (Igen halkan felteszem a költői kérdést: Hajnalt, Kubatovot nem lehetne kivásárolni ugyanígy? Kétlem, hogy lenne érdeklődés a hanyatló Nyugatról, de Moszkva, Peking akár szóba is jöhetne, nem?)
Valahogy ez a sztori nem kerek, Pascal Jansen sem mondott még semmit. Pedig megtehette volna az elmúlt napokban, másodedzője meg is tette, elköszönt szépen. Hogy mi ez a „valami”, vagy kiderül, vagy nem, általában az utóbbi. Egy dolog viszont biztos: pár év alatt hat edző ült a Fradi kispadján, és talán nem túlzás azt mondani, hogy hat különböző futballkultúra koptatta a padot ebben a néhány évben. És ilyenkor felmerül a kérdés: Mi az irány? Mi a stratégia? Van egyáltalán bármelyik? Mi a Fradi tulajdonképpen?
Szóval ha kapkodni nem is kell – legyek után pláne –, lehet, azért mégis át kellene gondolni pár dolgot, mielőtt az újabb „magaspolcos” edző a következő futballkultúrából leül a Ferencváros kispadjára. Magyartudás, ugye, nem feltétel.
Németh Zoltán L.
Nyitóképünkön Pascal Jansen
