A public art mint olyan a politikai publicisztika folytatása más eszközökkel. Mondhatnánk, minden köztéri szobrászat public art, a minden vidéki városban megtalálható, korábban Lenin-, 2000 óta Szent István-szobrok vagy a Gábriel arkangyalos Szabadság téri nehézsúlyú történelemhamisítás (Schmidt Mária nedves álma).
Ó, bárcsak költő lehetnék, hogy most időmértékbe, rímekbe meg más időszerűen posztmodern partinagylajosokba önthetném e poszton eposzom!
Az idei Verzió dokumentumfilm-fesztivál utolsó napján látta lapunk a Karavánról és kutyákról című orosz doksit. Tanulságos volt. Lánczi Tamás figyelmébe!
Kubatov Gábornak nehezen indulhatott ma a reggel. Amikor befejezte az alaptörvény felolvasását a gyerekeinek, konzultálnia kellett hipszter személyi titkárával. „Helyzet” van ugyanis. Ez a Magyar Péter túl sokat tud a Párt, a rendszer működéséről.
Donald Trump lett a 47. amerikai elnök; Orbán Viktor a nemzetközi politika forgódugattyúja; hazai helyzetkép, hervatag hübrisz, Watergate a sztyeppén.
Tudtuk, hogy ez hosszú éjszaka lesz. Előre is elnézést a nem amerikanista olvasótól! 270 a mágikus szám. Amerikai Narancs.
Boráros-KIX, „Fővárosi Tamás”, magyarok sztyeppétől a Capitoliumig.
A Mária Valéria-telep utolsó rossz emlékének eltüntetése; a rosszfiú az osztályban nem tanul, de újra támad; annyira hűl a pezsgő a hűtőben, hogy már szinte szétrobban.
Október 23-án reggel csodásan süt a nap, a tudósító elindul az első helyszínre, ahol a forradalomról megemlékeznek, a Millenárisra. Ma még lesz miről írni, 3-kor a Bem téren gyülekeznek Magyar…
A hazai és a nemzetközi helyzet fokozódik, egyre több a rogáni galamb az agyaggalamblövészethez, Kállay Miklós megnyalná a szája szélét, lesz-e új fővárosa Magyarhonnak.
